Az örökségetek a mániátok, ugye? Nem bírjátok elviselni a gondolatot, hogy úgy haljatok meg, hogy senki sem emlékszik rátok.

Kapcsolódó idézetek

1. - Azt akarod, hogy így emlékezzenek rád? - Rám senki se emlékezzen. Az azt jelentené, hogy meghaltam.
2. Olyasmire emlékezni, amire senki más nem tud, fájdalmas dolog. Senkinek sem beszélhetsz róla. Senki sem fog megérteni. Egyedül leszel.
3. Nem bírnék élni nélkületek, megőrizlek örökre, drága szenvedéseim, hisz nélkületek nincs semmim e világon! Tormay Cécile
4. Lehetetlen megjósolni, hogyan emlékeznek majd ránk, de valami rajtunk áll: a szeretet és az az idő, amit másokra fordítunk. Mert a végén ez az az örökség, amire bárki büszke lehet.
5. Mindenkinek teljesen elvette az eszét a mánia, hogy birtokoljon dolgokat. Minden holmijuk papírvékony és épp annyira maradandó is, mint a papír. Az emberek is. John Green
6. Úgy éltek, mintha örökké élnétek, sohasem jut eszetekbe törékeny voltotok, nem veszitek észre, mennyi telt már el az időtökből, úgy vesztegetitek, mintha dúskálnátok benne, vagy bőviben volnátok, holott közben talán az az utolsó napotok, amelyet valamilyen formában egy embernek vagy egy ügynek szenteltek. Mindentől halandók módjára féltek, de mindent úgy kívántok, mintha halhatatlanok volnátok. Lucius Annaeus Seneca
7. El tudja képzelni (...), milyen érzés úgy ébredni, hogy nem emlékszik semmire? Mintha üres lapokból állna a múltam, és másokat kell megkérnem, hogy írjanak rá! Nora Roberts
8. Egyetlen pillanatra se gondold azt, hogy mintegy varázsütésre részedről lezárul az ügy. Mert nem így lesz. Az emberek mindig azt mondják, alig várják, hogy ennek vagy annak vége legyen. De igazából nem így van. Nem törölheted ki az emlékezetedet. Ez örökre veled marad.
9. Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül. Szabó Magda
10. Nehéz elviselnünk az elmúlás gondolatát, de tudjuk, hogy csak azok halnak meg igazán, akik semmilyen nyomot nem hagytak maguk után. Ha nem csak magunknak éltünk, továbbadott hatásunk akkor is érvényesülhet, ha már senki sem emlékszik ránk személyesen, valahogyan úgy, ahogyan rég elfeledett őseink génjeit is megőrizzük.