Mintha igaz volna, hogy vannak szerencsétlen napok az esztendőben, amikor csövestől szakad a nyakunkba a bosszúság és keserûség, éppúgy vannak néha örömnapjaink is, amikor mintha angyalok hágnának egymás sarkába, hogy nekünk örömet szerezzenek.

Kapcsolódó idézetek

1. Van valami az ünnepekben és a vidám időkben, ami sokkal nehezebbé teszi elviselni a fájdalmat. Egyetlen napon sem könnyû mély szomorúságot hordozni, de még annál is rosszabb például egy ünnepen, ahol egy rakás átkozottul boldognak tûnő emberrel kell szembesülnünk. Allison Pataki
2. Mi, emberek (...), gyakran siránkozunk, hogy oly kevés a jó napunk, és annyi a rossz, márpedig szerintem többnyire nincs igazunk. Ha mindig nyílt szívvel tudnók élvezni a jót, amit az Isten nap nap után ad, akkor volna erőnk elviselni a bajt is, ha rákerül a sor. Johann Wolfgang von Goethe
3. Akármennyire is szeretjük egymást, akármilyen boldogok is vagyunk, (...) lesznek napok, amikor elfeledjük a jó szerencsét, ami összehozott minket. Lesznek napjaink, amikor adottnak vesszük az életünket és a szerelmünket. Amikor kudarcot vallunk abban, hogy köszönetet mondjunk a sok áldásért, amiben részesültünk, és kell majd egy emlékeztető. Allison Pataki
4. Amikor tetszik, hogy próbára vess, Mikor mindent kegyetlen köd fedez, Amikor lelkünk elszürkül a portul, Amikor minden visszájára fordul, És megfakul a földi szeretet, És úgy állunk a Minden közepett Egyesegyedül, s már-már görnyedünk: Kegyelmes Isten, angyalt küldj nekünk! Sík Sándor
5. Vannak napok, amelyek úgy bomlanak ki, mint a rügyek: bennük a jövő ezer aprócska lehetősége. (...) Más napok olyan lassan szállnak, hogy szinte meg lehet számolni a szárnycsapásokat - csak hogy eszünkbe jusson, milyen szerencsések vagyunk, amiért nekünk megadatott ez a plusz pillanat.
6. Az esztendő részei észrevétlenül simulnak egymásba: a téli álomra a kikelet, a virúlat- és munkásságra a hervadás és lankadás lassú átmenettel következnek; egyenként lopóznak fejünkre az ősz hajszálak; s életkedvünk, erélyünk fogyása, érzékeink gyengülése által lépésről lépésre vitetünk a feloszlás felé. De az esztendő változásakor rögtön s fájdalmasan lep meg bennünket az idő gyorsaságának s életünk rövid voltának eszmélete, azon keserû hozzáadás kíséretében: hogy kötelességeinkből oly keveset végeztünk, a boldogságból oly keveset ízleltünk! Tompa Mihály
7. Az évek örömmel jönnek, ha jót hoznak, és mord kegyetlenséggel szórják el romlott terhüket, ha az van rájuk bízva. Az évek utak, melyeket végig kell játszani. Fekete István
8. Az emberek általában nem oly szerencsések, és nem oly szerencsétlenek, amint gondoljuk; fény és árnyék, öröm és bánat királynak és napszámosnak rendesen kijár. Andrássy István
9. Nem elég, hogy nem tudjuk egymást boldoggá tenni, raboljuk el még azt az örömöt is, amelyet időnként minden szív meg tud még szerezni magának? Mutasson nekem embert, akinek rossz a kedve, és mégis olyan tisztességes, hogy elrejti, egymaga hordozza, és nem rombolja szét maga körül az örömöt! Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv a saját méltatlan voltunkon, nemtetszés saját magunkkal szemben, egybekapcsolva mindig némi irigységgel, amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl? Látunk boldog embereket, akiket nem mi tettünk boldoggá, és ez elviselhetetlen. Johann Wolfgang von Goethe
10. A karácsony úgy érkezik meg minden esztendőben, mint maga a decemberi hónap, havával és téli gondjaival, költészetével. Akár a telet, mintha az ünnepeket is elegendő volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a nagy égi mechanizmus engedelmesen, évről évre meghozza számunkra. De ez nem így van. Az ünnep nem csak "ránk köszönt", az ünnepet ki is kell érdemelnünk. Annak, akinek az ünnepet már csak az idő körforgása hozza meg, annak számára lassan kihûl a karácsony melege, kiürül jelentése, míg végül kínos teherré válik. Pilinszky János