Ahogy a megvedlett hernyó, kígyó otthagyja a bőrét, ahol lehullott róla, s többé rá se néz, éppígy az író itthagyja a könyveit.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem lehet a múlttal ugyanazt tenni, amit a kígyó tesz a bőrével? Levedleni, hadd pörkölődjék a napon, amíg teljesen el nem porlad. Edmonde Charles-Roux
2. Az embernek meg kell szabadulnia a régi gyötrelmektől, ahogy a kígyó is levedli bőrét - hogy utána újat növesszen, és belenyugodjon a korlátaiba. Frank Herbert
3. Olyan az élet, mint a kígyó. Te még a fején állsz, és akárhogy is meresztgeted a szemed, nem látod a farkát. Lőrincz L. László
4. A kígyó levedli a bőrét, de a színét nem változtatja meg. Alexandra Bracken
5. A kimerült író olyan, mint a megcsalt férj: maga veszi észre legkésőbb a szomorú igazságot. Babits Mihály
6. Kihullnak kezemből a könyvek a világ magamra hagy mostantól hûvösebb napok jönnek szûkülő időm egyre tágasabb. Ákos
7. Lehet, hogy semmi közünk nem lehet már egymáshoz: hiszen ez is érthető. Mint a kettévált kagylóhéj közül, eltûnt az együtt érlelt gyöngy-idő. Láng Orsolya
8. A másnapos nejlonharisnyát felhúzni egy átvirrasztott éjszaka után olyan, mintha levedlett bőrét próbálná visszaszuszakolni magára egy zavarodott hüllő. Rácz Zsuzsa
9. Majd minden író után marad olyan munka, melyről az a vélemény, hogy ha egészen kidolgozza, szépet adhatott volna. De ezt az illető író már nem hallja. Mikszáth Kálmán
10. Az írás, mint a hagyma: újabb és újabb rétegek bomlanak le róla. Esterházy Péter