Gárdonyi Géza

Bûn-e az, amit nem érez bûnnek valaki?

A hitvány kis bogár is minden fûbe kapaszkodik elveszendő életében!

Mi egyéb is az imádság, ha nem levél: a Földről az Égbe. Istenhez, Jézushoz, Máriához, szentekhez. Elmondjuk a levélben a bajunkat, és könyörgünk válaszért. Csak éppen hogy nem szóbeli válaszért.

A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörûség.

Nagy szenvedést átélt ember új szívet kap Istentől.

A boldogság felé azok haladnak legbizonyosabb úton, akik a boldogságot hajhásszák.

Aki mindent hisz - gyanakszom rá, hogy buta. Aki semmit sem hisz, csak amit testi szeme láthat - arra már nem is gyanakszom...

Utálatos anyag a test. Csak addig szép és kedves, amíg a fajfenntartó erő színes üveget tart a szemünk elé. Valójában nincs rajta semmi szeretnivaló. A lélek bizonyára örül, mikor megszabadul tőle, és bámul, hogy ezen sírnak az emberek, mint valami szerencsétlenségen.

A tetoválást gyûlölöm. S mégis szeretném sok embernek a keze fejére ráíratni: Minden cselekedetnek van következménye!

A bûn mögött ostorral ballag a bûnhődés.

A sajnálat a szeretet balzsama.

Ötéves korunkban azt kérdezzük: - Miből lett az asztal? Tizenöt éves korunkban: - Miből lett az ember? Huszonöt éves korunkban: - Miből lett az Isten? És mindenkor elfogadjuk, hogy: - Az asztalt az asztalos csinálta. De már az emberre azt mondjuk, hogy: - Magától keletkezett. Az Istenre meg azt mondjuk: - Nincs.

Istenből való részecske minden lélek. Abból is látszik, hogy mindenki a világmindenség közepének érzi magát. S el nem bírjuk képzelni se, hogy nem mindig voltunk és nem mindig leszünk.

Ha ez a Föld volna a világ, miért fejlődik minden ember a lelkiség felé? Mire való a lélek gazdagodása, ha a léleknek külön célja és élete nincsen?

Vajon mire kellenénk mink az Istennek? Hogy őt imádjuk? Csak nem gondoltad tán valaha? Nekünk bizony szükséges az imádkozás. De neki? Hogy mink imádjuk? Hogy ezért szaporítson bennünket? Vagy azért, hogy legyen, aki lakja a földet? Nem az embert teremtette a Földért, hanem a Földet az emberért.

Az ember munkájában is van logika. Isten munkáiban ne volna?

- Ne hidd, hogy a családos élet olyan szép, amilyennek látszik. Nyomorúság az! Csak látszatra szép. Mint a tó tükrén a színek játéka. Bent sár van, és férgek. - A családos életet is az Isten teremtette. - A pokolvarat is.

Az asszonyfélére, világi életre nem buzdul a vér (...), csak délután vagy este, mikor az értelme fáradt. Délelőtt sose.

A bor is forr egyszer. Néha kétszer is. Az emberi vér többször is.

Az orvos szokva is volt a bizalomhoz. Minden beteg bizalmas: minden beteg tudakolja az orvos véleményét.