Gary Chapman

Nem feltétlenül a legsürgősebb dolgok a legfontosabbak.

Fontos, hogy az idősebbek meséljenek életük eseményeiről. Sokat tanulhatunk tőlük.

Sose beszéljünk egymás nevében.

A szeretet minden megnyilvánulása kis dolgokkal kezdődik.

Sok munkamániás szenved a szeretet hiányától. Nem azt az üzenetet kapták a szüleiktől, hogy "szeretlek", hanem azt, hogy "szeretlek, ha...".

A segítségkérés a lelki érettség jele. Nem arra vagyunk teremtve, hogy elszigetelten éljük az életünket. Céljainkat akkor tudjuk megvalósítani, ha közösségben élünk.

Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Vállaljuk a felelősséget saját helytelen cselekedeteinkért! A felelősségvállalás nem a kudarc, hanem a lelki érettség jele.

Amire mindannyian vágyunk - hogy valaki higgyen bennünk.

Ha beszélünk a veszteségről, segítünk abban, hogy a gyász folyamata végbemenjen. Ezzel a megelőző gyógymóddal elháríthatjuk a depresszió súlyosbodását.

Az élet viszonylag rövid, és nagyon ostobák vagyunk, ha nem őrizzük meg az egyensúlyt a munka és a család között... ha a siker hajszolása közben az ember elveszíti a feleségét és a gyerekeit, akkor mindent elveszít.

Sokkal elfogadóbb légkör alakulhat ki köztünk, ha házastársunk mondanivalóját információközlésnek fogjuk fel, nem pedig véleménynek, amit helyre kell igazítanunk.

Az emberek akkor is szerethetik egymást, ha nem mindenben egyezik a felfogásuk... ha engedjük másoknak, hogy ne értsenek velünk egyet, azzal emberi szabadságukat tartjuk tiszteletben.

Az érzelmek jönnek és mennek. Ha beszélünk róluk, általában hamar elmúlnak, de ha magunkban tartjuk őket, akkor sokáig bennünk maradnak.

Milyen kielégítő és örömteli lehet egy olyan kapcsolat, amelyben mindkét fél tiszteletben tartja a másikat, elfogadják egymás különbözőségét, őszintén törődnek egymás érzelmeivel és gondolataival, és mindketten egymás érdekeit tartják szem előtt.

Hibáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni - de beismerhetjük őket, és bocsánatot kérhetünk miattuk.

Érzelmeink hatással vannak ránk, de nem szükségszerû, hogy az orrunknál fogva vezessenek minket.

Az érzelmek rendkívül esendőek, ráadásul pillanatonként változhatnak. Nem nyújtanak elég erős alapot ahhoz, hogy rájuk építsük az életünket.

A kapcsolatokban a cselekedetek sokkal fontosabbak, mint az érzelmek, éppen ezért nem az érzelmeknek kell irányítaniuk a cselekedeteket.

Ha arra összpontosítunk, hogy milyen szörnyû a helyzetünk, egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Irányítsuk figyelmünket a pozitívumokra, és egyre több pozitív dolgot fogunk észrevenni.

Sokakat akadályoz a kezdeményezésben, hogy a szeretetet érzelemnek tartják... A szeretet valójában cselekvő törődésben megnyilvánuló magatartás. Hatással van ugyan az érzelmekre, de mégsem tekinthető pusztán érzelemnek. A szeretet a másik embert részesíti előnyben.