Gary Chapman

Az érzelmek önmagukban se nem jók, se nem rosszak, morális értelemben semlegesek. Tetteink által nyernek jó vagy rossz, erényes vagy bûnös minősítést.

Mindennel, amit teszünk (vagy amit elmulasztunk), amit mondunk (vagy amit elfelejtünk), hatást gyakorolunk egymásra, és a kapcsolatot vagy a javulás, vagy a romlás irányába alakítjuk.

Életünk egyik legfontosabb döntésévé válhat, ha annak ellenére el tudunk köteleződni a szeretet mellett, hogy a szívünkben fájdalmat érzünk.

A házasság néha a tökéletes öröm mámorát jelenti, máskor inkább gyógyíthatatlan betegségnek tûnik. Egy-egy hosszabb ideje tartó házasság bejárja a két pólus közti teljes érzelmi skálát.

Aki valóban alázatos, az nem tolja előtérbe önmagát. Õszinte érdeklődést mutat mások iránt, és szívesen meghallgatja a mondanivalójukat. Környezetük ezért is kedveli a társaságukat. Az alázatos ember szinte nincs is tudatában saját alázatának, még kevésbé beszél róla.

Valódi énünk szolgálatkész, mert kapcsolatainkban akkor lelhetünk örömet, ha készen állunk mások szolgálatára. Akár tudatában vagyunk, akár nem, ha szeretet nélkül cselekszünk, akkor nem vagyunk hûek igazi valónkhoz. Kapcsolatokra lettünk teremtve, s mikor szeretünk, akkor találunk igazán önmagunkra.

Ha házastársi kapcsolatunkból hiányzik a szeretet, a különbözőségeink felnagyítódnak. Nem a boldogság forrását, hanem éppen ennek akadályát látjuk egymásban, s a nyugodt hátország biztonsága helyett csatatérré válik a házasságunk. A szeretet nem old meg minden problémát, de biztonságos légkört teremt, amelyben a házastársak vádaskodás nélkül megvitathatják nézeteltéréseiket, és megoldhatják konfliktusaikat.

Kritikus pillanatokban szinte ösztönös mozdulattal átöleljük egymást. A fizikai érintés ilyenkor minden szónál jobban kifejezi a szeretetet. Válságos helyzetekben semmire sincs olyan nagy szükségünk, mint mások szeretetére. Az eseményeket nem mindig tudjuk megváltoztatni, de a szeretet segít a túlélésben.

Ha meglévőknek állítunk be olyan érzéseket, amelyeket nem érzünk, az képmutatás... De pusztán elhatározás dolga, hogy szeretetből megtegyünk valamit, ami a másik javát vagy örömét szolgálja.

Minden házasságban vannak nehéz időszakok. A szülők halála, baleset, betegség, csalódások - az élet velejárói. A legtöbb, amit válságos helyzetben a társunkért tehetünk, hogy szeretjük őt. (...) A szavak ilyenkor nem sokat érnek, de az ölelés együttérzésünket és támogatásunkat fejezi ki. A válsághelyzetek különleges alkalmat kínálnak a szeretet kifejezésére. A gyengéd érintések emléke még azután is megmarad, hogy a mélyponton túljutottunk. De fájó emlék maradhat annak hiánya is.

Amit az emberek a szerelem hatása alatt megtesznek egymásért, azt nem feltétlenül teszik meg a szerelmi láz elmúltával, a házasságban.

Az önző életmód olyan függőség, amelyből van szabadulás.

A szeretet hét vonása: kedvesség, türelem, megbocsátás, udvariasság, alázat, nagylelkûség, őszinteség.

A részleteket és az érzéseket tisztázni kell. Nem feltételezhetjük, hogy bárki is képes olvasni a gondolatainkban.

Az alázat a házasságban azt jelenti, hogy társunkat helyezzük előtérbe, és akár áldozatot is hozunk a sikeréért.

A szeretet nem attól függ, hogy társunk hajlandó-e megváltozni.

A türelem kér, sohasem követel. A türelem elviseli mások tökéletlenségét.

Minél kevésbé vagyunk szavahihetők, annál inkább feltételezzük ezt másokról is.

Konfliktushelyzetben ne a győzelemre törekedjünk, hanem a megoldásra.

A szeretet kifejezésének egyik módja, ha hálásan fogadjuk, amit másoktól kapunk.