Grecsó Krisztián

Aki nem főz, vásárolni sem tud, lényegtelennek ítéli a fokhagymát vagy a sütőrumot, elfelejti a sót meg a vegetát, felsőcombot vesz alsó helyett.

Minden mindig volt már egyszer. És még lesz is. Hatvan fölött nem éri meglepetés az embert, hacsak az nem, hogy minden ugyanolyan.

A séta csak régen volt úri huncutság, meg a naplopás dicsérete, manapság az út szélén bandukolni szégyen, a csóróság megalázó mélye. Gyalog faluhelyen az jár, akinek nem futja másra, vagy elment az esze, és a szabályt feloldó kivételek - gyerek vagy kutya legeltetése, kocogás látványosan drága sportszerekben, szerelmes andalgás szoros derékfogással - egyfelől nem ide tartoznak, másfelől elenyésző a mérték.

Az áthajtott, végiggürizett évtizedek nemcsak tisztességet adhatnak, és esetleg jó szívet, de egy különös, ösztönös és mély bölcsesség járhat azoknak, akik ennyi fájdalom között képesek meglátni a maga elől is bujkáló, szégyenlős élet szépségét.

Egy kapcsolat nem bír ki mindent, és ez szükségképpen földindulást jelent, csikorgást, fájdalmat, széteső életet és megtört birtoklást. De néha meg kell indulnia a földnek. És ha megindul, talán jobb lesz utána.

Vannak drámák, amiket le kell játszani, léteznek mondatok, melyeket ki kell mondani, van, aminek meg kell történnie.

Már nem emlékszem, milyen úgy beszélgetni, hogy ha vannak is tabu témák, nincsenek aknák, nem lesz lápos és mérgező a beszélgetés egyik tőzeges szóról a másikra.

Olyan sok sértett ember van, aki, ha az álmai közelébe kerül, meg is feledkezik róluk.

Az álmokhoz - szégyenkezve írok le ilyen banalitást - bátorság kell. Az álmok kényelmetlen dolgok, mert csak a rutin pihentet, minden más idegesítő és kusza.

Parancsnok nem attól lesz valaki, mert szól, hogy az akar lenni.

A félelem, a félelem, a félelem, barátaim, sokkal beszédesebb maszk, mint az öröm, a kíváncsiság vagy a vágy fokozatai. A reménytelen, ostoba, öntörvényû félelem, az az igazi, ott végre látszik, mivel játszol.

A fiúságnak ugyanaz az előnye, mint a hátránya: neked kell ugyan kezdeményezned, leégetned magad, cikinek lenned mindenestül, ám cserébe téged sohasem érhet felkészületlenül semmi.

Napról napra ugyanazok a hiányok dúlják fel a házat, míg távol vagyunk. Valami sosem illik az idillbe.

Karácsony: szeretés, Kismadáretetés, Diós mák, káposzta, Nagyi ma áthozta.

A sznobizmus egy nagyon jó dolog, az előreviszi a kultúrát, azzal semmi baj nincsen. Ha - vagy mert adsz magadra, vagy mert olyannak szeretnél látszódni - színházba jársz vagy könyveket vásárolsz, és azokat elkezded olvasni, vagy megszereted, vagy föl fogod adni. Tehát a sznobizmus egy oda vezető folyosó.

A hála érzése nagyon fárasztó dolog, és nem szeretsz annak a közelében lenni, akinek folyton hálásnak kell lenned.

Amíg nem volt ennyi fényképezőgép, hogy minden telefonban van, és nem voltak idővonalak, hogy állandóan rögzítve vagy, addig az emberek sokkal kevésbé reflektáltak, sokkal kevésbé reflektált életük volt. Most mindenki ebben a csapdahelyzetben van, és állandóan tükörhelyzetek elé vagyunk állítva. Ez egy narcisztikus világ, és aki azt mondja, hogy őrá ez nem hat, az egy póz.

Van ez a rögzült fordulat, hogy "gyógyult rákbeteg", amiben a "rákbeteg" a jelzett szó, és a "gyógyult" csak a jelző. Ez leírja a viszonyunkat ehhez a betegséghez, vagyis egy billog, ami rajtad marad. A nyelv mindig tükröz mindent.

A hazugságokban nincs tökéletes biztonság, örökké akad egy kis remény, mikor már holtbiztos, akkor is.

Rossz dolog félni. (...) Várni valamit, ami nem jön. És aztán mindennél jobb megszabadulni ettől a félelemtől.