Hanya Yanagihara

A mûvészet csak egy életstílus kiegészítője.

Az alkotás valóságosabb, mint a mindennapi élet, amikor az ember csak ül ott, ahol van, és csak arra tud gondolni, hogy visszamegy a mûterembe, amikor alig veszi észre, hogy egy kisebb sódombot szórt az ebédlőasztalra, és ebbe a sómezőbe rajzol vázlatot, és a fehér szemcsék úgy mozognak ujjai alatt, mint a folyami hordalékhomok.

Megadni magunkat annak, ami a sorsunknak látszik, egyáltalán nem méltóságteljes belenyugvás (...), hanem a gyávaság egyértelmû jele.

Voltak idők, amikor a boldogság elérésének belső kényszere szinte nyomasztó volt; mintha a boldogság olyasmi lenne, amit mindenki elérhet és el is kéne érnie, így keresésében minden kompromisszumot valahogy a saját hibánknak tekintünk.

A világon csak kétfajta ember létezik. Azok, akik hajlandók meggyőződéssel élni, és azok, akik nem.

Az életben néha előfordul, hogy jó dolgok történnek jó emberekkel. Nem kell aggódnod... nem történnek olyan gyakran, amennyiszer történniük kéne. De ha mégis, a jó ember csak annyit mond, hogy köszönöm, és továbblép, talán figyelembe véve, hogy az a személy, aki a jót cselekszi, élvezi, hogy jót tehet és tényleg nincs abban a hangulatban, hogy meghallgasson minden okot, mi szerint az a személy, akivel a jót tette, miért tartja magát érdemtelennek és méltatlannak a vonatkozó jótettre.

A szerződések nem szimpla papírlapok, amiken állást vagy házat vagy örökséget ígérnek nekünk: a szerződések a szó legtisztább, legigazibb és legszélesebb értelmében a jog minden területét áthatják. Amikor úgy döntünk, hogy társadalomban élünk, azzal azt is elfogadjuk, hogy szerződés hatálya alatt élünk, és alávetjük magunkat azoknak a szabályoknak, amiket a szerződés diktál nekünk.

Az Alkotmány (...) szabályainak alapján kötelezzük el magunkat, hogy nem ölünk, megfizetjük az adóinkat és nem lopunk. Ebben az esetben egyszerre vagyunk a szerződés alkotói és kötelezettjei: az ország állampolgáraiként születésünk óta feltételezzük hogy kötelességünk tiszteletben tartani és betartani az alkotmányban megfogalmazott szerződéses kötelességünket; ezt tesszük nap mint nap.

Egyes szerződések igazságosabbak másoknál. Ám az igazságosság nem az egyetlen, nem is a legfontosabb szempont a jogban: a jog nem mindig igazságos.

Az elméleti matematika (...) nem azért létezik, hogy azonnali vagy szükségszerûen nyilvánvaló, gyakorlati alkalmazása legyen. Ez pusztán egy kifejezésforma, ha úgy tetszik... az egyetlen dolog, amit bizonyít, az magának a matematikának a szinte végtelen rugalmassága, persze az elfogadott hipotézisek kereteiben definiálva.

A jogban sok úton juthatunk el sokféle válaszhoz, míg a matematikában sokféle úton juthatunk el egyetlen helyes válaszhoz.

A jog tulajdonképpen nem az igazságról szól, hanem a hatalomról.

A szép bizonyítás lényegre törő és egyértelmû, mint a szép bírói ítélet. Csak kisszámú alapelvet használ, bár azokat a matematika hatalmas univerzumából választja ki, és viszonylag kis lépések rövid sorozatával nagyszerû és új általános igazságot vezet le: olyan igazságot, ami teljesen bizonyítható, megrendíthetetlenül abszolút érvényû egy olyan teremtett világban, ahol nagyon kevés megdönthetetlen, abszolút igazság létezik.

A gyereket az embernek tevékenyen kell akarniuk, sőt, vágyniuk kell rá. A gyerekvállalás nem az ambivalens érzelmûeknek vagy szenvteleneknek való.

Sosem tartoztam azok közé (...), akik úgy érzik, hogy a gyerekük iránt érzett szeretetük valahogy felette áll minden más szeretetnek, jelentőségteljesebb és fontosabb és nagyobb minden másnál. (...) De rendkívüli szeretet ez, mert az alapja nem testi vonzalom, nem is érzékiség vagy intellektus, hanem a félelem. Az ember nem ismeri a félelmet, amíg nincs gyereke, és talán ez csal minket arra a gondolatra, hogy ez a szeretet hatalmasabb, mert maga a félelem hatalmasabb. Minden nap az első gondolatod az, hogy "szeretem", de: "Vajon hogy van?" A világ egyik éjszakáról a másikra átrendezi magát a rettegés akadálypályájává.

Az erkölcs segít abban, hogy törvényeket alkossunk, de nem segít a jogalkalmazásban.

A barátság egyetlen trükkje az, hogy olyan embereket találj, akik jobbak, mint te... nem okosabbak, nem klasszabbak, hanem kedvesebbek, nagylelkûbbek és megbocsátóbbak... és becsüld meg őket azért, amit megtaníthatnak neked, és próbálj figyelni, hallgatni rájuk, amikor mondanak neked valamit magadról, akármilyen rossz... vagy jó is az... és bízz bennük... ez az egészben a legnehezebb. De egyben a legjobb is.

Két ember nap nap után együtt marad, nem a (...) pénz, gyerek vagy közös tulajdon köti őket össze egymással, hanem csak közös megegyezésük, hogy együtt élnek úgy, ahogy addig; kölcsönösen elkötelezik magukat egy olyan kapcsolatban, amit sosem lehet törvényesíteni. A barátság azt jelenti, hogy végignézik, ahogy a másikra lassan csepeg a nyomorúság, végigélik az unalom hosszú nyûglődéseit és időnkénti sikereit. Ennek az érzésnek az a kiváltság a jutalma, hogy az ember jelen lehet a másik legsötétebb, legnyomorúságosabb pillanataiban, és tudja, hogy neki sem kell titkolnia előle legsötétebb, legnyomorúságosabb pillanatait.

Az, hogy megteheted, nem jelenti azt, hogy meg szabad tenned.

Soha ne becsüld alá a gazdag szülők jelentőségét!