Heltai Jenő

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül Rosszat is, jót is osztogat, Rosszabb erkölcsöket kegyednek, Vagy nekem adjon jobbakat!

A régi múzsám hûtelen lett, A régi múzsám kis Kató... De egy leányrul írni mindig, Kisasszony, úgy-e untató? Hadd keljen új dal, más leányról Rozoga, régi húrokon... Legyen a múzsám, szép kisasszony, Csókoljon engem homlokon!

Rongyos a nadrágom, Lyukas a harisnyám, Üres a kulacsom, Lapos a tarisznyám. Te hatalmas isten Odafönt az égben, Mikor veszed észre Az én szegénységem?

Ön csupa élet, csupa illat, Lángol, vakít, hevít, ragyog, Hát hogyne szomjaznám a csókját Én, aki angyal nem vagyok?

Szállítunk (...) az orosznak Lőport, golyót meg kőszenet, Viszont Japánnak torpedócskát, Abból elég sohsem lehet. A yent s a rubelt elfogadjuk, Miért is szégyelnők magunk? Adunk egyformán ennek, annak - És semlegesek maradunk. (...) Mert semlegesnek lenni hasznos, Mert semlegesnek lenni jó, Öröm nekünk, hogy ölik egymást Szent-Pétervár és Tokió. Mert reménységünk van, hogy ott, hol Nem is vetettünk - aratunk, Kerüljön vérbe, háborúba, Mi semlegesek maradunk!

Csak addig élsz, amíg kívánni tudsz.

Maradj gyerek (...) kis leányom, Mosolygó lelkû, üde, friss, Maradj gyerek, szívből kivánom, Még nagymama korodban is.

Költő, ne légy szemérmes! Az első sorba állj. Ne várj, míg valaki kérdez. Ordítsd ki, hogy mi fáj.

Az utcán álldogálva, Ha látom a diákokat, A szeptemberi napsugárban Szivemből mély sóhaj fakad: Oly szép idő volt a diákkor És vissza nem tér soha már.

Szerény embernek szerény a szerencséje is.

A pénz férfi és férfi között ugyanaz, ami férfi és nő között a csók, megrontója mindennek.

Mindig fontosabb volt nekem az, hogy én szeressek, mint az, hogy engem szeressenek. Talán itt volt a hiba?

Egy rózsaszál - szebben beszél, Mint a legszerelmesebb levél.

Játék az élet, élet csak a játék S élet, halál egyformán szép ajándék.

Látom fagyos tilalmát szép szemednek. Bajom tudod jól. Szólnom hát minek; Ha nem szabad megvallanom: szeretlek!?

Én csak azt nem értem, Hogy aki ennyi bájjal ékes, A szerelemre egy csöppet sem éhes!

Nagy bánatom azóta még nagyobb, Mióta veled szemtől szembe állok, S tudom örökre elveszítlek ismét. Hát csak azért mutattad szép személyed, Hogy fukarul azonnal visszavedd? Szájad piros pecsétjét, éjszemed Tüzet ne lássam többé? Mondd, hogy éljek Hangod vigasztaló zenéje nélkül?

Minden csupa pompa Csillog a cifra karácsonyfa, Telizsúfolva minden ág, Lóg rajta sok dísz, olcsó drágaság... Hány ember sóhajt most nagyot: "Bár X. Y. lógna ott A karácsonyi dísz helyén... " A szeretet nagy ünnepén.

Mit fogsz felelni - mert felelni kell! - Az életedet hol hibáztad el?