Herbert George Wells

Neked meg kellett nősülnöd. (...) Ez annak a rendje, módja. Van, aki megnősül, van, aki nem. Én már akkor megtettem, amikor még sokkal fiatalabb voltam nálad. Nem is kárhoztatlak érte. Nem tehetsz róla, hogy éppen olyan házasuló fajtájú vagy, mint én. Ez egész természetes dolog, olyan, mint a vadorzás vagy az ivás, vagy mint a kavargás a gyomorban. Az ember nem segíthet rajta, ez az egész. De hogy mire jó, és egyáltalán jó-e valamire, azt nem nagyon látom. Minél forróbb eleinte, annál hamarabb kihûl, de előbb-utóbb minden esetben mindenki ráun.

A számok a legijesztőbb dolgok a világon. Jelentéktelen kis fekete ábrák, ha az ember helyes világításban nézi őket, de gondoljuk csak meg, hogy egyik-másik mennyire meg tudja rendíteni az ember szívét. Az ember visszatér valami gondtalan külföldi útról, forgatja az újságjának lapjait, és valamelyik távoli, alig ismert vasúti részvény neve mellett, amelyben egész vagyona fekszik, azt látja például, hogy a megszokott helyett, (...) a sokkal kevésbé tekintélyes (...) számok állnak.

- Semmi haszna nincs, hogy az ember nézegesse a naplementét (...). - Mégis nézem. Naplementék és más effélék azok, amikért élek.

Van itt valami furcsa (...), hogy amit csinálunk, arról azt hisszük, hogy jó. És ami boldoggá tesz bennünket, az nem a mi érdemünk, és ami másokat boldoggá tesz, ez se a mi érdemünk. Van bizonyos jellem, amelyet az emberek szeretnek, és kívánkoznak utána, és van, amelyiket nem szeretnek. Az ember csak igyekszik feléje, és elfogadja a következményeket...

Vannak bûnök, amelyek önmagukban véve bûnök, és amelyek bûnök volnának minden törvény nélkül is, ilyenek az erőszakoskodás, a hitszegés, amely megdöbbent, és fájdalmat okoz.

Az okos ember minden tudása ellenére sem éri el a boldogságot.

Az élet még sohasem volt ily világos előtte. Eddig mindig egy zavaros és bántó látvány volt. Hol ennek, hol annak az impulzusának engedelmeskedett, keresett kellemes és szórakoztató dolgokat, és kerülte a kényelmetlen és bajjal járó ügyeket. Ilyen mindazoknak a sorsa, akik beleszületnek egy életbe, amely alapjában véve sem veszélyesnek, sem becsületesnek nem nevezhető. És ebben az életben keringett és csetlett-botlott, mint az az ember, aki egy őserdőben született, és sohasem látta a tengert vagy az eget, és most egyszerre valami végtelen tisztásra kerül.

Az emberi elme (...) csökönyös azokban a dolgokban, amelyeket még nem ismer.

Vannak helyzetek, amikor néhány szóból is megértik egymást az emberek.

Tanulni ezüst, megjegyezni arany.

Mindenkivel történik néha valami, de ha az ember megszokja a rosszat, akkor vége van az önbecsülésének.

Bármi is az igazság szerelem tekintetében, annyi biztos, hogy van barátság első látásra.

Egyetlenegy fajta ember van, aki megérdemli a nyomorúságát, és ez az, aki az életet unalmasnak és üresnek találja. Nincsenek olyan körülmények a világon, amelyeket szilárd, céltudatos cselekvés meg ne tudna változtatni, kivéve talán egy börtön falait, de amint mondják, még ezen is lehet változtatni, ha az ember következetesen tud böjtölni.

Ha azonban az ember keresztültört mindennapi körülményei papírfalán, azokon a képzeletbeli falakon, melyek legtöbbünket bebörtönöznek a bölcsőtől a sírig, akkor mindenesetre tesz egy felfedezést: ha a világ úgy, amint van, nem tetszik neked, megváltoztathatod. Határozd el, hogy mindenáron meg fogod változtatni és akkor meg is tudod változtatni. Megváltoztathatod rossz és haszontalan irányban, de éppúgy teheted jobbá, kényelmesebbé vagy legrosszabb esetben legalább sokkal érdekesebbé.

Ostoba volt, gyáva és ostoba, de viszont senki sem figyelmeztette őt arra, hogy erős kézzel nyúljon az élethez, soha senki sem mondta neki, hogy mennyire nem számít a félelem, szenvedés vagy halál. De mi haszna van most ilyenekre gondolni? Mindez már túlhaladott dolog.

Semmi a világon nem olyan jó a melankólia ellen, mint a sétálás és az, hogy az ember megpróbáljon részletesen elképzelni valamit, amit el kell végezni.

Minden gerincezett állat közül az ember az egyetlen, amely az arcát tartja az ég felé.

A könyvek világa hatalmas, nagy világ, boldog azilum, üdülés és menedékhely a mindennapok világa elől!

Az asszony mindig olyan lutri (...). Zsákbamacska valamennyi. Az ember nem tudja előre, hogy mit kap, amíg haza nem viszi és ki nem csomagolja. Minden ember, aki megnősül, zsákbamacskát vesz. Mindenki! Mert a házasság keresztül-kasul megváltoztatja valamennyi nőt. Sose lehet előre megmondani, hogy milyenekké válnak. Én már láttam, hogy a leghelyesebb lányból is milyen boszorkány lett.

Ostobaság, hogy az ember nem tud megfeledkezni álmokról, amelyek fájnak, egy erdei tisztásról, fatörzsekről, egy vörös hajú, vászonruhás lányról, amint ott ül a tûnő napfényben egy szürke és töredezett falon, és királynői pillantással tekint le az emberre tiszta kék szemével. Kegyetlen és ostoba álmok ezek, amelyeknek az a vége, hogy kinevetik, és gúnyt ûznek az emberből.