Ugrás a tartalomra
Neked meg kellett nősülnöd. (...) Ez annak a rendje, módja. Van, aki megnősül, van, aki nem. Én már akkor megtettem, amikor még sokkal fiatalabb voltam nálad. Nem is kárhoztatlak érte. Nem tehetsz róla, hogy éppen olyan házasuló fajtájú vagy, mint én. Ez egész természetes dolog, olyan, mint a vadorzás vagy az ivás, vagy mint a kavargás a gyomorban. Az ember nem segíthet rajta, ez az egész. De hogy mire jó, és egyáltalán jó-e valamire, azt nem nagyon látom. Minél forróbb eleinte, annál hamarabb kihûl, de előbb-utóbb minden esetben mindenki ráun.
Kapcsolódó idézetek
-
Gondoltam: nem szabad addig nővel lennem, míg meg nem találtam az igazit. Addig csak mindig keresni. Csak próbálni. Nem olyan egyszerû, gondoltam, csak megkapni a nőt, hálni vele és megvan. Nem ilyen egyszerû az élet. Mert itt bent (...), itt bent is kell valami. Valami szó. Itt is maradni kell valaminek. Nyomának. Nem csak az kell, hogy az ember nemileg kielégüljön, hanem belül, a lelkének is kell valami. Az ember nem taposhatja a jobbik felét örökösen a sárba.
-
A házasság nem tesz jót az arcszínnek, öregít. A menyegző leverően egyszerû. Az anyakönyvvezető adja az asszonyt férjének, milyen lapos dolog! A házasság durva mivolta végleges helyzetet teremt, megfosztja az embert akaratától, a választás lehetőségétől, mondattana van, mint a nyelvtannak, az ihletet helyesírással pótolja, a szerelmet írásbeli dolgozattá silányítja, tönkreteszi az élet titokzatosságát, nyilvánvalókká az időszakos, elkerülhetetlen dolgokat - a levetkőzött nő nem mennyei látvány többé -, elértékteleníti jogait annak is, aki gyakorolja, annak is, aki aláveti magát, megzavarja a mérleg billenésével az erős nem és a hatalmas nem bájos egyensúlyát. Mert a házasságban az úr áll szemben szolgálójával, ott, ahol azelőtt a királynő uralkodott rabszolgája felett. Prózaivá tenni az ágyat egész az illedelmességig, lehet-e ennél durvább felfogás? Nem elég ostoba dolog magában véve az, hogy nem bûn többé szeretnünk egymást?
Victor Hugo
-
Az emberek, azt hiszem, ott rontják el, hogy akkor házasodnak össze, amikor még tombol a szerelem közöttük, és nem értik, hogy onnan miért vezet lefelé az út. Egy kapcsolat, házasság sok munkával, belefektetett energiával jár, nem mûködik magától. Azt hiszem, a szenvedély, a tûz szinten tartása fontos, és az, hogy a másik irányába még évek múltán is érdeklődő maradj.
-
Ha bárkit feleségül vennék, te lennél az. De ha feleségül jönnél hozzám, az tönkretenne téged. Sosem tudnám megadni neked, amire vágysz. Minden nap egy kicsit meghalnál, és én belehalnék abba, hogy végig kell néznem.
Julia Quinn
-
- Szóval te jelentőséget tulajdonítasz a születésnek és a neveltetésnek?
- Lehet, hogy régimódinak fogsz tartani, de azt hiszem, hogy semmi jó sem származik abból, ha az ember más társadalmi osztályból nősül.
- Teljesen egy véleményen vagyok veled, barátom. Száz eset közül kilencvenkilencben valóban így van. De rendszerint a századik esetről van szó, ha rá kerül a sor, mert ebben reménykednek a fiatalok.
Agatha Christie
-
Véleményem szerint a házasságban nem elviselni kell a másikat, hanem szeretni. Jogosan merül fel a kérdés: hogy lehet egy érzelmet dokumentálni? Honnan tudjam, hogy szeretni fogom-e 10 év múlva is? Lehet, hogy megváltozik? Honnan tudjam, milyen leszek 40 évesen? 80 évesen? Honnan tudjam, hogy kitartok-e mellette akkor is? Nem tudhatod. A hozzáállás az, ami számít. Azt, hogy szeretni fogod-e, nem lehet megjósolni. De azt eldöntheted, hogy mindent megteszel-e annak érdekében, hogy őt boldoggá tedd. Ha ezért mindennap teszel is, akkor nem lesz gond.
Marie Clarence
-
Ha én meg akarok házasodni, és a nő hozzám akar jönni, akkor neki is meg kell halnia olyanként, amilyen volt, és nekem is meg kell halnom olyanként, amilyen én voltam. És újra kell születnünk. (...) Van az "én", a "te" és megszületik a "mi". (...) Ha én is alárendelem magam a "mi"-nek, és ő is alárendeli magát a "mi"-nek, akkor lehet jó a házasság. Ha én alárendelem magam neki, vagy ő alárendeli magát nekem, akkor megette a fene az egészet.
Feldmár András
-
Senki sem úgy megy férjhez, hogy ha nem sikerül, na bumm, legfeljebb elválunk. De az ember addig vesz részt bármilyen párkapcsolatban, amíg az mindkettőjüknek jó, mindkettőjüknek örömet, boldogságot jelent. Aztán amikor valamiért megbicsaklik a kapcsolat, akkor szenved még néhány évig, amíg megerősödik benne a felismerés, hogy nem szeretné már folytatni. Ez nem egyszerû folyamat, sok fájdalommal és bánattal jár. Mégis meg kell hozni a döntést, ha már nem méltó önmagunkhoz képest az együttélés.
Bánsági Ildikó
-
Nem mulatság, ha férjhez megy az ember. (...) Mit kap az asszony a házasságban? Ennivalót, ruhát, munkát, a férfiak mindenféle szeszélyét, meg minden évben egy gyereket.
Margaret Mitchell
-
Amíg az ember facér vagy szingli, akkor sokkal könnyebben vet véget akár egy kapcsolatnak is. A házasságnál már más. Annak felbontása nem egy egyszereplős játék. Ott sok ember sérülhet lelkileg, akár bele is rokkanhat, tehát abból nem úgy lép ki az ember, hogy "hát, bocs, drágám, másba szerettem bele, szevasz...". Ez nem így megy.
Kálmán Olga