Bárcsak át tudnék sétálni az elmém ajtóin; hogy az emlékek mindig kéznél legyenek, ez segíthetne megérteni az éveket. Bárcsak tudnék választani Menny és Pokol között.

Kapcsolódó idézetek

1. De bárcsak a szívem cserélhetném újra, és a régit meghagyhatnám élve, hogy kérdezzem évek múlva, helyes választ remélve. Road
2. Egyszerre állunk a menny és a pokol küszöbén, és idegesen járkálunk fel-le az egyik kapuja és a másik előszobája között. A történelem még nem döntötte el, melyikbe jutunk végül, és a véletlenek sorozata bármelyik irányba lódíthat bennünket. Yuval Noah Harari
3. Menny és pokol között járok most a purgatóriumban. Életem vajon így fog eltelni? Amikor meglátom arcodat, a mennyek kapuja nyílik meg előttem, és a boldogság felé haladok, míg távollétedben a pokol tüze izzítja lelkemet. Lángolok, éget a sors vesszőcsapása.
4. Van választásom. Maradhatok örökre a pokol tornácán, és üldögélhetek rémülten a sötétben, vagy átvehetem az irányítást, és továbbléphetek. Tipródhatok azon, amit tettem (...), vagy tanulhatok belőle, és élhetek a továbbiakban jobb életet.
5. Be kell járnom az utat, a gyász útját is, ezt nem lehet kikerülni. Figyelnem kell rá, mikor mi nyílik ki előttem, és abba beleállni akkor is, ha fáj. Nem lehet, hogy csak fájjon, mert az nem vezet sehova. A céltalan szenvedés nem vezet sehova, de a szenvedés energiája átgyúrhatja a lelkemet valami jobbá.
6. Az emlék újabb emlékeket idézett fel bennem, és csakhamar azon kaptam magam, hogy az elmúlt éveken merengek: lelki szemeim előtt megelevenedtek fontos események, nagy győzelmek és fájó veszteségek. Darren Shan
7. Mit vehet el a halál tőlem mindenem szétosztottam aki akart kapott belőlem talán csinálhattam volna jobban eldönti kinek hatalma mennybe jutok pokolra csakis így lehetett élnem vagy nem én lettem volna. Birtalan Ferenc
8. Az élet rövid és egy egyedülálló esély. Kipróbálni magam, megvalósítani a tetteket - ismerem jól a határaim: minden nap rajtuk járok! - közben elbukni, felállni, hátrább lépni hat kockával, mégis előre indulni vissza. Bejutni a saját elmédbe; olyan poros, pókhálós szobákba nyitni be, ahol még sose jártál. Olyan pincékbe lépni be, hogy legszívesebben bocsánatot kérve kihátrálnál. De mégis előre menni, egy fejlámpával. Mindig tovább.
9. Mikor még éltem, azt hittem, ahogyan ti is, hogy az idő legalább annyira valóságos és kézzel fogható, mint én magam, vagy valószínûleg még inkább. Azt mondtam, "egy óra", mintha csak látnám, és "hétfő", mintha ott lenne valahol a térképen. Siettem percről percre, napról napra, évről évre, mintha valóban egyik helyről a másikra haladnék. Mint mindenki más, én is egy házban éltem, amely a másodpercek és a percek, a hétvégék és az újesztendők tégláiból állt, és sohasem hagytam el, míg meg nem haltam, mert nem volt más kijárat. Most már tudom, hogy nyugodtan ki-be sétálhattam volna a falakon. Peter Soyer Beagle
10. Az életre egymást követő ajtókként tekintek. Néha te döntöd el, hogy melyiken mész át, néha viszont nincs választásod, de menned kell előre. Szóval küzdhetsz ellene foggal-körömmel, vagy átsétálhatsz emelt fővel.