Jane Austen

Szelíd modorral párosult erős lélek. (...) Ilyen asszonyt szeretnék. Persze beérem valamivel kevesebbel is, de sokat nem engedek. Ha ez bolondság, legyek bolond, de sokkal többet töprengtem már ezen a kérdésen, mint amennyit férfiak általában szoktak.

Készen állok, hajlok arra a bolondságra, hogy megnősüljek. Megkérem én a kezét bárkinek tizenöt és harminc között. Egy kis szépség, egy kedves mosoly, néhány hízelgő megjegyzés a tengerészetre, ennyi nekem elég is, s elveszett ember vagyok. Mi kell még egy tengerésznek, aki nem forgolódott annyit hölgyek között, hogy túlságos igényekkel lépjen fel?

A betegápolás nem a férfi dolga, nem az ő területe. A beteg gyerek mindig az anyjáé, hiszen az anyai érzés diktálja így!

Ha az ember egy bizonyos körből átkerül egy másikba, még ha az csak három mérföldnyire van is, többnyire teljesen másfajta társalgás, nézetek és eszmevilág közepébe csöppen!

Csinos nő, csavaros eszû és kizökkenthetetlenül kellemes modorú, s mindez messzemenően veszedelmesebb, mint a szép arc és alak puszta vonzereje!

Mennyire kéznél vannak az érvek, hogy helyeseljük, amit amúgy is szeretnénk!

- Mi köze a vagyonnak, a nagyságnak a boldogsághoz? - A nagyságnak vajmi csekély (...), ám a vagyonnak nagyon is sok köze van hozzá.

Illendőségi látogatásra igen ajánlatos mindig egy gyermeket is elvinni, hogy megfelelő beszédtárggyal szolgáljon!

Aki csak kevéssé szenved, legyen büszke és bátor, amennyire kedve tartja, álljon ellene a sértéseknek, dacoljon, vagy fizessen rosszal a rosszért... én nem tehetem. Én érzek...

Ó, mi könnyû annak, akinek bánata nincs; mily könnyen beszél az önuralomról!

Ahol az elme talán vonakodik meggyőződni, mindig talál tápot kételyeinek!

Sosem akarok senkit megsérteni, de oly ostobán tartózkodó vagyok, hogy gyakran nemtörődömnek látszom, amikor csak velem született félszegségem tartóztat. Gyakran gondoltam el: a természet bizonnyal arra szánt, hogy alantas társaságban leljem kedvem, oly kevéssé érzem magam kellemesen előkelő idegenek között!

Az ifjú elme elfogultságában van valami nagyon szeretetreméltó, és az ember valósággal megsajnálja, amikor már az általános vélemény elfogadására hajlik.

Minden szellemeskedő közhelytől iszonyodom; s ezek közül is a leggyûlöletesebb, hogy "kiveti a hálóját", meg "szíveket tipor". Célzatuk durva és alantas; s ha valaha még elmés mondásnak számítottak is, eredetiségüket réges-rég kikezdte az idő.

Ilyen legyen egy fiatalember. Akármi is a kedvtelése, benne lelt buzgalma ne ismerjen mérsékletet, s ne hagyjon benne fáradtságérzetet!

A természetesség az egyetlen, ami egy csinos lány szellemét is oly vonzóvá teheti, mint a külsejét.

Annak ellenére, hogy az egy és örök vonzalom eszméje oly elbûvölő, annak ellenére, hogy azt hisszük: az ember boldogsága egyetlen személytől függ - nem igaz, nem illő, nem lehet, hogy úgy legyen.

Ha egy férfi nem tud mit kezdeni az idejével, nem bántja a lelkiismeret, ha a másokéval visszaél.

Magam is, csakúgy mint más, tökéletes boldogságra vágyom; s mint mindenki más, ezt a magam módján óhajtom elérni.

Nem törekszem kiválóságra; s nincs okom remélni, hogy valaha is elérhetem. Hála legyen az égnek! Senki nem kényszeríthet rá, hogy lángész avagy szónok legyek.