Sosem akarok senkit megsérteni, de oly ostobán tartózkodó vagyok, hogy gyakran nemtörődömnek látszom, amikor csak velem született félszegségem tartóztat. Gyakran gondoltam el: a természet bizonnyal arra szánt, hogy alantas társaságban leljem kedvem, oly kevéssé érzem magam kellemesen előkelő idegenek között!

Kapcsolódó idézetek

1. Sokféle oka lehet a magányosságnak ezen a földön. Van, akinek a természetével van baj, vagy túl kegyetlenek született, vagy éppen túl gyöngének, de a legtöbb embert a körülmények teszik magányossá: bajba került, összetörték a szívét, vagy történt valami az életében, amit nem tervezett előre.
2. A természet nem az ember vagy az állat barátja. Nem az ellenségünk, de nem is a barátunk. A természet egyszerûen közömbös. Éppolyan, mint az a menő, vicces, vonzó, intelligens valaki, akihez szeretnénk közelebb férkőzni, de ő csak magával van elfoglalva.
3. Nehezen engedem magamhoz közel az embereket. Valószínûleg azért, mert tudom, milyen fájdalmas, ha éppen azok okoznak állandóan csalódást, akikkel a legszorosabb a kapcsolatod.
4. Félek a magánytól (...). Hogy miért, nem is tudom. Ha a szobámban a négy fal rám mered, az iszonyú. Olyankor gyorsan kinyitom az ablakot, hogy embereket lássak, és mindig csak azokat látom meg, akik karonfogva mennek, házaspárokat és egymáshoz tartozó fiatalokat, s akkor úgy tûnik, a világon csak egyedül én vagyok magányos. Pedig tudom, hogy sokan vannak, akik ilyen vagy olyan okból, talán rögeszméből vagy mit tudom én miből, nem képesek megtalálni társukat. És gyûlölöm magam az ostobaságomért, de ez az ostobaság bennem van, örökké velem, és talán sohasem tudok megszabadulni tőle.
5. Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes. Stephenie Meyer
6. Tudod, nekem olyan a természetem, hogy muszáj mindent elmondanom, ami eszembe jut, mert ha magamban tartanám, beteg lennék tőle. Ha pedig beteg vagyok, akkor nyûgös vagyok, és a nyûgös nőnél nincs ellenszenvesebb. Szilvási Lajos
7. A bátor kiállás nem a győzelemre megy ki. Egy olyan világban, ahol a hiány és a szégyen dominál, a félelem az ember természetévé vált, a sebezhetőség felforgató dolognak hat. Kellemetlenül érinti az embereket. Néha egy kicsit veszélyes is. És vitathatatlan: azzal, hogy kimondjuk, amit gondolunk, hatalmas kockázatot vállalunk, azt, hogy esetleg megbánthatnak minket. De (...) semmi sem olyan kellemetlen, veszélyes, vagy bántó, mint az, ha az életemet egy kívülálló szemével nézem, és csak álmodozom arról, hogy milyen is lenne, ha bátran előlépnék, és a többiek tudomására hoznám, hogy én mit szeretnék. Brené Brown
8. Nem. Én nem vagyok kedves ember. Ezzel tisztában kell lennie. Sok fáradságot takaríthat meg vele, és időt is. Nem létezik bennem egy nyájas, kedves ember, akit ki lehet csalogatni a fényre. Igenis csípős vagyok, olykor sértő. Ilyen vagyok. Tetőtől talpig. Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem. Ez az igazság. Munkám során a természetem túlnyomó részt előnyt jelentett, mintsem hátrányt. Nem változom meg.
9. Tudom, hogy gyakran bosszankodsz miattam (...). Akármit csinálok vagy mondok, feldühít. Nem tudom, miért van ez így, hiszen annyira igyekszem a kedvedre tenni; de mégis hiszem, hogy valami igazit jelentek neked. Az ember nem dühös olyanokra, akik nem számítanak. Agatha Christie
10. Én sokszor nem félelemből, hanem puszta hiúságból tagadom le az érzéseimet. Hősiesen összeszorítom a fogamat, nehogy be kelljen vallanom, hogy bizonyos embereknek elég hatalma van rajtam ahhoz, hogy megbántsanak.