Az emberi faj elkülönült az állatoktól, önteltségében azonban uralni akarja a természetet. Szerencsére az édenkertet még nem pusztítottuk el teljesen.

Kapcsolódó idézetek

1. A természet nem adja meg egykönnyen magát, és hiába igyekszik az ember kiirtani; csak részleges győzelmet arathat. A természet az ember eltûnésével visszaveszi, ami az övé.
2. Az ember tehetetlensége csupán áthelyeződött egy másik szférába. Amit nyert a természettel szemben, elvesztette önmagával szemben: környezetén uralkodik, de maga azoknak a társadalmi eszközöknek a hatalmába került, amelyeknek ezt az uralmát köszönheti.
3. Az ember azt gondolja, hogy ő uralja a természetet, pedig fordítva van.
4. Bármilyen büszkék vagyunk is rá, hogy uralkodunk a természet fölött, még mindig áldozatai vagyunk a természetnek, mivel még nem tanultuk meg, hogy önmagunkat ellenőrzés alatt tartsuk. Lassan, de látszólag kikerülhetetlenül haladunk a pusztulás felé. Carl Gustav Jung
5. A természet nem hagyja magát, és végleg elrontja azt, amit eleve hibásan készített. Csinálhat mindenki, amit csak akar. Sándor Erzsi
6. A legőrültebb faj az ember. Egy láthatatlan istent imád, a természetet meg elpusztítja. Közben pedig nem veszi észre, hogy épp a természet az a láthatatlan isten, melyet imád. Hubert Reeves
7. Az ember az egyetlen állat, amely milliószámra mészárolja a saját fajtáját, és gránáttölcsérektől kilyuggatott, szögesdróttal szétszabdalt pusztasággá változtatja a tájat. Egyszer talán majd kiirtja magát, és átengedi a világot a fáknak és a madaraknak... talán az is lenne a legjobb. Ken Follett
8. Az emberi természet ismétli önmagát. Boris Vallejo
9. Az ember egy különleges kártevő, mely szaporodik és megmérgezi a világunkat, miközben ráerőlteti a saját rendszerét. Egy rendkívül természetellenes rendszert.
10. Az ember eleve a természet része, még akkor is, ha megkülönbözteti magát tőle azért, hogy kihasználhassa. Arnold J. Toynbee