A talaj és a növények tapintása, a velük való foglalatoskodás, a föld szaga, a növények illata és megnyugtató színeik enyhítik a feszültséget, lelket öntenek az emberbe. Már fél óra kertészkedés is javíthatja a hangulatot, és segíthet szembenézni gondjainkkal, életünk nehézségeivel. S bár egy igazi kert a legjobb, néhány cserép virág gondozása is fölöttébb jótékony hatást gyakorolhat ránk.

Kapcsolódó idézetek

1. A fizikai munka, főleg a kertészkedés remek lehetőség, hogy az ember elmerüljön a gondolataiban, és eközben mégis úgy érezze, tesz valamit a világban.
2. Mindig megnyugtató, ha az ember eltölt egy kis időt a növények társaságában, akik nem kritizálnak, nem ítélkeznek, és bár nem szeretnek viszont, legalább értékelik a gondoskodást.
3. Egy kert csak azért olyan megnyugtató, mert a növények nem tudnak szaladni. Képzeljük el, milyen lenne, ha a paradicsomaink, rózsáink vagy magnóliáink mozognának. Kénytelenek lennénk kerítést építeni, hogy magunk mellett tartsuk őket, különben megszökne tőlünk a zöld. Ehelyett elültetjük szépen a cserjéket, bokrokat, füveket, amelyek aztán életük végéig kitartanak ott. Peter Wohlleben
4. Ha nem megfelelőek a körülmények, ha nem érzik jól magukat a növények, akkor borús hangulat uralja a pázsitot, fákat és bokrokat. Vagy épp fordítva: ha a növények jól érzik magukat, optimális a vízzel és tápanyaggal való ellátottságuk, és megfelel nekik a hely, akkor nem találkozunk stresszjelekkel. Vajon csupán véletlen, hogy az ilyen kertekben különösen jól érezzük magunkat? Senki sem tudja megmagyarázni, de nem lehetséges, hogy szaglóérzékünk jelzi a tudatalattinknak az ép ökoszisztémát, amelyben minden és mindenki jól van, amelyben jó élni? Peter Wohlleben
5. Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz. Wass Albert
6. A gondolkodás a halálról és az idő múlásáról a kertészkedés része. Azzal a tudattal ültetsz el magokat a földbe, hogy talán nem maradnak életben. Növényeket nevelsz, de tudod, hogy fél év múlva elviheti őket a fagy. A vég elfogadása és egy rövid, de csodálatos élet ünneplése mind benne van ebben az egyszerû cselekedetben. Sokan azt mondják, a kertészkedésnek terápiás hatása van, hogy ha a földbe dugod a kezed és változást hozol létre a világban, attól élőbbnek és a jelenben létezőnek érzed magad, mintha valami olyasmit tennél, ami számít, még ha ez csak erre az egyetlen cserépre korlátozódik is. Ám a terápia mélyebbre hatol a fizikai dolgoknál: a tavasz kezdetétől minden hónap visszaszámlálás a vég felé. A kertész minden évben elfogadja, tervezi és még meg is ünnepli a halált a megdermedt magfejekben, amelyek télen csillognak a jégtől: jól látható emlékeztető ez a végre és a kezdetre. Hayley Campbell
7. A nyugalom és ellazulás elérésének nincs mindenki számára egyformán alkalmas útja, vagyis kinek-kinek más válhat be. Vannak, akiknek a köves patakmederben csobogó víz vagy az ágak között ugrándozó mókusok hangja segít. Másokat a levegő illata vagy a tavaszi erdő zöldellő hajtásainak látványa nyugtat meg.
8. A tiszta, növényi ételek, a pihentető alvás, a rendszeres testmozgás és önmagunk tisztelete olyan élethez és olyan testhez vezet bennünket, amiben élmény létezni. Iller Barbara
9. A barátok és a család, a tudat, hogy ők törődnek veled, ez tudja a gondokról elterelni a figyelmünket. Ha szeretünk, és engedjük, hogy szeressenek minket, azzal tartalmat adunk az életünknek. Ebben különbözünk az állatoktól. És legalább egy időre, a szerelem segítségével elfelejtkezhetünk az istenverte sötétségről, ami a legvégén mindannyiunkra vár. Dean Ray Koontz
10. Fájdalmas, önkínzó, komor lelkiállapotoktól csupán a természet szemlélete és a külvilág iránti őszinte érdeklődés útján menekedhet és szabadulhat meg az ember. A természettel való legáltalánosabb ismeretség, bármely oldalról eredjen is, a tevékeny beavatkozás, legyen az akár a kertészé, akár a földmûvelőé, a vadászé vagy a bányászé, elvon bennünket önmagunktól; a szellemi erők valóságos, igaz jelenségekre irányulása fokról fokra a legnagyobb kielégülést, megvilágosodást és okulást nyújtja. Johann Wolfgang von Goethe