Janne Teller

Így van ez a nyomokkal. Némelyiket az embernek bátran követnie kell, másokat inkább csak óvatosan, megint másoktól pedig óvakodnia kell, mint a pipacstól. Szép és jó ránézni, de leszakítani nem szabad.

A történelmet mindenkinek ismernie és értenie kell, mert a háborút csak így lehet elkerülni.

A történelem halhatatlansága szükségszerûen nem a múlttól, hanem a jövő emlékezetétől függ, mert a múlt csak akkor létezik, ha a jövő nemzedékek emlékeznek még rá. Tehát történelem csak akkor van, ha azt a következő nemzedék megismeri.

A történelem mindig a megbocsátásról szól.

Nem szabad engedni, hogy a történelem döntsön. Mert akkor nincs jövő, csak ismétlés.

A történeteknek legyen vidám a befejezésük, különben egyáltalán nincs végük.

Már mindent tudsz, amit akarsz: mit, hová, mikor, miért. Csak a hogyan hiányzik.

A háborúnak vége van. (...) De a halottak, a hátramaradottak számára nincs. Emiatt kell emlékeznünk a történelemre, emlékeznünk és tanulnunk belőle. Csak ezáltal tudjuk kiemelni magunkat a történelem keréknyomából, hogy egy új útra térhessünk rá.

Ha az ember nem beszél egy dologról, attól az még nem tûnik el.

A remény teljes megsemmisítése olyan, mint a győzelem.

Nem úgy vagyunk-e az igazsággal, hogy azért kérdezünk rá, mert tudjuk, soha nem fogjuk megismerni?

A semlegesség a gyávák és opportunisták menedéke.

Van olyan döntés, aminek az ára örökké tart.

Van olyan igen, ami nemet jelent. Egy olyan nem, ami igennek hangzik. A férfi ezt az igent mondja ki, mielőtt a pap gépiesen elmormolná a rituálé többi részét. A gyûrûk rákerülnek az ujjakra, a férfi megcsókolja a mellette álló nőt, a többiről a zene gondoskodik.

Ez a baj a történelemmel (...). Ürügyként használják fel mindenhez, pedig a történelem semmihez sem adhat felmentést. Semmit sem magyaráz meg. Ami van, az van, és amit az ember tesz, azért ő maga a felelős.

A dolgokat csak két módon lehet túlélni. A sírás nem tartozik ezek közé.

A félútban is van egy másik félút.

A döntéseket nem lehet visszacsinálni. Csak újakat lehet hozni.

Némelyik döntéssel más döntéseket is befolyásolunk.

A gyerek olyan, mint egy seb. Egy nyitott tartály, amelybe az élet sót szórhat.