A háborúnak vége van. (...) De a halottak, a hátramaradottak számára nincs. Emiatt kell emlékeznünk a történelemre, emlékeznünk és tanulnunk belőle. Csak ezáltal tudjuk kiemelni magunkat a történelem keréknyomából, hogy egy új útra térhessünk rá.

Kapcsolódó idézetek

1. A háborúnak vége. Egy csodás időszak jön, és mindenki egyetért majd abban, hogy ne ismételjük meg a múltat. Persze szeszélyes, ostoba lények vagyunk, rövid emlékezettel és önpusztításra való hajlammal, de ki tudja, talán ebből tanulunk végre.
2. Minden háborúnak megvannak a maga tanulságai. Azt a háborút, melyből nem tudunk okulni, hiába vívták meg, és a katonák, akik elestek a harcban, semmiért adták életüket. Frederick Forsyth
3. A háborúnak nincs emlékezete, mivel senkinek sincs bátorsága ahhoz, hogy megértse, mi is történt valójában; aztán egyszer csak nem marad szemtanú, aki elmesélhetné; eljön a pillanat, amikor már senki sem emlékszik, s akkor kezdődik elölről az egész, új arccal, új néven, és azt is felfalja, amit maga után hagyott. Carlos Ruiz Zafón
4. A történelem nem olyasmi, amit fel kéne eleveníteni. A történelem él. Mi vagyunk a történelem. Matt Haig
5. A háborúnak nincs vége akkor, amikor elhallgatnak a fegyverek. Beköltözik az emberek lelkébe, ahol a megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni. Szvetlana Alekszijevics
6. Az embernek hihetetlen képessége van a továbbélésre. A háború semmi, ha a holokausztra, a koncentrációs táborokra gondolok. És azok az emberek, akik megjárták a haláltáborokat, és hazatértek, szintén folytatták az életet, gyereket neveltek, dolgoztak. Ámosz Oz
7. A halál még nem jelenti feltétlen a véget. (...) Még megmaradunk egy ideig, még küzdünk, de a halottak már látják, hogy közéjük tartozom. Jeffrey Eugenides
8. A múlt már elmúlt, és nem hozhatod vissza. Az életet most kell élni, ha élni akar az ember.
9. Ami halott, ne lehessen annyival erősebb, mint az élő. Meg kell tanulnunk feledni a múltat, saját életünket élni saját időnkben.
10. Ahogy ma kinéz a világ, a hozzánk közel eső háborúkkal (...), nincs annak jele, hogy bármit is tanultunk volna a történelemből. De az irodalom emlékül és emlékeztetőül szolgálhat, hogy a történelem ismétli önmagát. Csak épp másik arcot visel, amit mi itt, Európában lassan ismertünk fel.