Van olyan igen, ami nemet jelent. Egy olyan nem, ami igennek hangzik. A férfi ezt az igent mondja ki, mielőtt a pap gépiesen elmormolná a rituálé többi részét. A gyûrûk rákerülnek az ujjakra, a férfi megcsókolja a mellette álló nőt, a többiről a zene gondoskodik.

Kapcsolódó idézetek

1. Van két gyûrû... egyforma. Két kézen. És ez a két gyûrû köti össze a két kezet. A két embert. A két életet. Csitáry-Hock Tamás
2. Egy pap férfi is, meg nem is. Lackfi János
3. Két egymást szerető ember együttléte alatt kialakul egyfajta koreográfia. Lehet, hogy észre sem veszik, de a testük egymásra hangolódik: egy nyakcirógatás, egy simítás a hajon. Egy gyors csók után levegővétel, majd egy hosszabb csók, mialatt a férfi keze a blúz alá nyúl. Létezik egyfajta menetrend, megszokott rutin, de nem a szó "unalmas" értelmében. Egyszerûen arról van szó, hogy mindketten megtanulják a másikat, egymáshoz alkalmazkodnak, és ezért történik, hogy amikor hosszú ideig egy és ugyanaz a partner, a fogak nem koccannak össze, az orrok és a könyökök nem ütköznek. Jodi Lynn Picoult
4. Az ölelés nagyon fontos és szent dolog. Amikor ölelsz, sérthetetlen vagy. Amikor ölelsz, megnyílik a lelked, és befogadja a másikét. Nem lehet úgy ölelni, hogy közben bezárod a kapukat, a kulcsokat meg jó szorosan a markodban tartod. Ez nem így mûködik. Oravecz Nóra
5. Mindig jó, ha van kéznél egy pap. Jó benyomást tesz a társaságra, és dekoratív, akár egy futurista festmény: az ember nem érti, de szívesen nézi.
6. Az ölelés, ami közvetít. Közvetíti a szerelmet, a benned élő érzéseket. Átadja a másiknak, és benne kapod meg az ő érzéseit. Csitáry-Hock Tamás
7. Vannak párok, akiknek előbb nemet kell mondani, hogy utóbb ki merjék mondani az igent.
8. Ha nem szeret az ember, elég lehet a csók, a gyönyör. Ha szeret: nem elég. Paul Géraldy
9. Az Úr ad, de az embernek ki kell nyújtania a kezét.
10. De ha szorosan vesszük, minden gépies a földön. A csókolódzás is gépies. Mióta a világ világ, úgy csókolódzunk, hogy a férfi a száját rátapasztja a nő szájára, egy darabig szívja, aztán eltávolodik tőle, újrakezdi a mûveletet. Aki észreveszi, hogy ez egyhangú, s azon töri a fejét, hogy a csókolódzás terén valami "újítás" kellene, például, hogy a férfi piros papírsipkát tegyen a fejére, a nő pedig kis ezüstcsengettyût a fülére, s a félhomályos szobában a Tûzvarázs-t játssza egy jeles mûvész és láthatatlan inasok perzsaliliom-illatot fújjanak rájuk, azt én nem "vakmerő, forradalmi lélek"-nek nevezem, hanem valami egészen másnak, az nem a csókolódzás új mûvészetét teremti meg, az egyszerûen unja a csókolódzást, az egyszerûen nem tud csókolódzni, az egyszerûen nem szerelmes többé. Kosztolányi Dezső