Jean-Paul Sartre

Menekülök, hogy ne tudjak valamiről, de nem tudok nem tudni arról, hogy menekülök, s a szorongástól való menekülés csak egy módja a szorongás tudatosulásának.

Ha magányosnak érzed magad egyedül, akkor rossz társaságban vagy.

A stílus (...) nem más, mint hogy egyszerre három vagy négy dolgot mondjunk el ugyanabban a mondatban. Ha nem képes rá az ember, hogy több jelentést sûrítsen a mondataiba, akár ne is vegyen tollat a kezébe. Épp ez a többértelmûség különbözteti meg az irodalmi szöveget a tudományostól.

Ha kérdezik, ki kell mondani még a legmélyebben rejtező dolgokat is. Az mételyezi meg az emberek közti kapcsolatot, hogy mindenki visszatart magában valamit, valamit, ami épp csak annak fontos, akivel beszél. Holott az embernek mindig áttetszőnek kéne lennie.

Mindig marad bennünk valami, amiről tudunk, de amiről sohasem beszélünk.

A világ igazságtalan. Ha elfogadod ezt, cinkos lesz a neved, ha pedig megváltoztatnád, hóhér.

Az istenek és a királyok fájdalmas titka: az, hogy az emberek szabadok.

Lábon szárad el az irodalom, ha az ártatlanságra, a dalokra szûkítjük le. Semmit nem ér, ha minden egyes leírt mondat nem kelt visszhangot minden emberi és társadalmi szinten.

Minden írásnak van értelme, még ha ez az értelem messze áll is attól, amit a szerző szeretett volna adni neki.

A próza olyan, mint az ablak, a költészet pedig, mint a tükör.