Jodi Lynn Picoult

Könnyebb áldozatnak lenni, mint olyannak, aki nem tudta megakadályozni, ami történt...

Annak, akit szeretsz, másképpen mondod ki a nevét. Valahogy biztonságban van a neve a szádban.

A szülő szavunk nem főnév, de még nem is igenév, hanem ige, mivel folyamatos cselekvést, történést, létezést fejez ki.

Mindig eltörik valami. Poharak, tányérok, mûkörmök. Megtörhet a jég, megtörhet a tekintet. Betörhető a ló, megtörhető a lelkesedés. Sor kerülhet kenyértörésre vagy töredelmes vallomásokra. Hullámtörés, fénytörés, töréspontok. Letörhetnek a láncok. Megtörhet a csend. Ilyesféle listákat írogattam terhességem utolsó két hónapja alatt, abban a reményben, hogy ezzel megkönnyítem a születésedet. Törékeny a barátság. Törékeny a szív.

De hát nem hazudik-e mindenki ezen a világon? Van-e különbség aközött, hogy a gyilkos ártatlannak vallja magát, és aközött, hogy valaki mosolyogva megdicsér egy csúf csecsemőt? Néha magunkat mentjük a hazugsággal, máskor a többieket. Az igazság számít, vagy a jó szándék?

A Facebook elvileg közösségi oldal, ám úgy látom, a legtöbb ismerősöm, magamat is beleértve, túl sok időt tölt a saját profilja szerkesztgetésével meg a mások üzenőfalának összefirkálásával ahelyett, hogy inkább személyesen találkoznának.

Néha azt hiszem, valami szörnyeteg lakhat abban a sötét lyukban, ahol a szívemnek kéne lennie. Időnként aztán megnő ez a szörny, teljesen kitölti a bőrömet, és olyankor mindig valami rosszat kell csinálnom. A lélegzete csupa hazugság, és bûzlik a gyûlölettől.

Szépen hangzik, hogy az ember mindenét feláldozza egyetlen dologért, de mindazonáltal becsapós is. Hiszen az ember maga éppen ebből a mindenből áll össze. Aki mindenét elveszíti, magát veszíti el.

Ekkor jöttem rá, mért nem sírsz soha, akkor sem, ha fáj: bizonyos fájdalmakra egyszerûen nem létezik hang.

Nem hiszek az önsajnálatban. Csak azoknak való, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel.

Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele.

Mindenki arra vágyik, hogy fontos lehessen valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülünk szegényebb lenne az élete.

Ami eltörött, legyen az csont, szív vagy barátság, összeragasztható, de tökéletesen soha nem lehet helyrehozni.

Talán valóban pokolra kell mennie az embernek, hogy megismerje önmagát; talán alaposan megtépázza az élet, mielőtt rájön, mit is akar valójában.

Mindennek ára van. (...) Senki se mérheti le előre a tettei súlyát. Általában csak utólag derül ki, miféle kényes egyensúlyok borulnak fel a döntésünk nyomán.

A szeretet nem áldozat és nem megfelelés kérdése. Ha szeret valaki, eleve csak a legjobb lehetsz neki. Számára a tökéletesség abban fogalmazódik meg, milyen vagy, és nem abban, milyen nem vagy.

A gyerekek sose maguktól követnek el hibákat. Õk csak beleesnek a szakadékba, amelyhez saját szüleik vezetik el őket.

A nagyobb igazságok néha mégis megérnek egy-egy kisebb hazugságot.

Az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.

Kívülről senkin sem látszik, hogy hazudik-e. Ezt mindenki csak maga tudja.