Johann Wolfgang von Goethe

Aki nem ismer idegen nyelveket, mit sem tud a magáéról.

A cselekvő ember mindig lelkiismeretlen, csupáncsak a szemlélődőnek van lelkiismerete.

Ami titokzatos, az még nem csoda.

Az empirikus erkölcsi világ legnagyobbrészt rosszindulatból és irigységből áll.

Vannak emberek, kik egyáltalán nem tévednek, mert semmilyen okos célt nem tûznek ki maguk elé.

Ki hibáimat elszenvedi, úrrá válik felettem, még akkor is, ha a szolgám.

Egy korlátolt becsületes ember sokszor teljesen átlátja a legfinomabb ügyeskedőknek csalafintaságait.

Ahol megszûnik a részvét, ott megszûnik az emlékezés is.

A világ repedt harang: zörög, de nem cseng.

Az idő maga az elemek egyike.

Semmi sem oly szörnyû, mint a tevékeny tudatlanság.

Mélyen és komolyan gondolkodó emberek a közönséggel szemben bajos helyzetben vannak.

Az igazság szeretete abban nyilvánul meg, hogy valaki mindenütt feltalálni és megbecsülni tudja a jót.

A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt.

Sajátosság sajátosságot idéz elő.

Két békés hatalom van: a jog és az illem.

Nem elég a tudás, alkalmazkodni is kell; nem elég az akarás, cselekedni is kell.

Helytelen állapot az olyan, mely napról napra újabb bosszúságot okoz.

Elölről egyszerûen, utólag sokszerûen látjuk a dolgokat.

Aki idegenkedik eszmétől, végül a fogalomnak sincs birtokában.