John Ronald Reuel Tolkien

Az itt jelenlévőknek a felét sem ismerem feleolyan jól, mint szeretném, és fele részüket se szeretem feleannyira, mint ahogy megérdemelnék.

Veszélyes dolog kilépni az ajtón (...). Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová.

Van, amibe jobb belevágni, mint visszautasítani, még ha rossz véget ér is.

Aki menekül a félelme elől, arra ébredhet, hogy csupán a rövidebb utat választotta félelme beteljesedéséhez.

Aki eltör valamit, hogy megtudja, mi az; az letér a bölcsesség útjáról.

Mennyi csatáról szóló éneket hallottam már, s ezekben mindig csak azt, hogy a vereség is lehet dicsőséges. A valóságban, úgy látszik, nagyon kínos, mondhatnám, leverő.

Aki keres, majdnem biztosan talál, csak nem éppen mindig azt, aminek a keresésére indult.

Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.

Azzal az idővel kell foglalkoznunk, ami megadatik nekünk.

Nemegyszer, ha érték forog veszélyben, van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák.

Vannak, akik előre szeretnék tudni, mi kerül az asztalra; de akik a lakomát készítik, inkább titokban tartják: mert a csodálkozás hangosabbá teszi a dicsérő szavakat.

A tett attól, hogy nincs ki dicsőítse, éppolyan vitéz tett marad.

Az út örökre megy tovább, felhők alatt és hold alatt, de bármily messze tért, a láb végül hazafelé halad. S a szem, mely lángot és csatát látott kőtermek mélyiben, a régi, ismert mezőkön át füvön, fán, dombon elpihen.

Indul a küszöbről az Út: ha nem vigyázok, elszelel; Felkötöm én is a sarút, gyerünk utána, menni kell,

A bátorságot a legváratlanabb helyeken szokta megtalálni az ember. (...) Ne hagyj fel a reménnyel!

Ha társat keresel, jól nézd meg, hogy kit választasz! És vigyázz minden szavadra, még a legjobb barátaid előtt is! Az ellenségnek sok a kéme, és sokféleképpen hallgatózik.

Nem minden vándorút céltalan.

Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.

Ahol csődöt mond az akarat, ott magától nyílik meg az út.

Ha a Nyár a világon elhever, s aranyló délután Egy álom végre kibontakozik a fák alvó sudarán; Ha völgyet-hegyet, zöld vadont hûssel Nyugat szele tölt - Ide gyere! Hozzám visszagyere! S mondd: Itt legszebb a Föld!