John Ronald Reuel Tolkien

Aki nem tudja, mi az az éjszaka, ne tegyen esküt, hogy sötétben vándorol.

Minél messzebb mentek, annál nehezebb visszajönnötök, de sem eskü, sem parancs nem köt, hogy továbbmenjetek, mint ameddig önként mentek. Mert nem ismeritek még a szívetek erejét, s nem tudjátok, hogy melyiktek mivel találkozik az úton.

Sok ellenséggel fogtok találkozni, nyílt ellenséggel és álruhással, ám meglehet, épp ott találtok jó barátra, ahol legkevésbé számíttok rá.

Még a legagyafúrtabb póknak a hálójában is akadhat egy-egy gyönge szál.

A rosszkor kelt szóbeszéd, ha egyszer megindul, (...) veszedelmes.

Bosszúért bosszúval fizetni haszontalan: az semmit be nem gyógyít.

Más a szándék és más a tett.

Tettekben látszik, ki milyen ember.

A szép szó csúf szívet is rejthet.

A megégetett kéz a legjobb tanítómester.

Mindig veszélyes, ha a magáénál mélyebb tudás mûvét birtokolja valaki.

A bölcs csak azt mondja, amit tud.

Valamirevaló ember, ha kételyei vannak, bízza magát a bölcsességére.

Ha elesik egy nagy, a kicsiknek kell átvenniük a vezetést.

A szív nem emlékezni vágyik.

Ez a dolgok rendje: rátalálni és elveszíteni.

Gyakran megesik, hogy vénasszonyok olyasmi hírét őrzik, amit a bölcsnek is hasznos tudnia.

Ahol az ész nem segít, a testnek kell segíteni.

Az esküszó erőt önt a megreszkető szívbe.

A kényszert fölismerni bölcsesség, azután, hogy a cselekvés valamennyi útját gondosan mérlegeltük, még ha ez ostobaságnak tûnik is azok szemében, akik a hamis reményhez makacsul ragaszkodnak.