Jókai Mór

Aki csak hazudni tud, az nem tud hazudni, de aki az igazsággal tudja keverni a hazugságot, aztán hol alatta, hol mellette elsurranni, ez bírja az igazi tudományt.

Az ébrenlét egész való világa nem ér annyit, mint az álom tündérhonában egy pillanat.

Amíg nem ismeri az ember a veszélyt, addig az nem létezik.

Mikor az embernek olyan fényes reményei vannak, akkor nem fáj a nélkülözés; azt hisszük, majd vége lesz. De megkezdeni a nyomort, azzal a tudattal, hogy ez így tart majd holtig - ilyen lemondás nincs.

Kockajáték az élet; a halál legalább nem az, mert azt magunk is adhatjuk magunknak.

A seb nem fáj, mert azon kifoly a vér; de fáj a szégyen, mert az belül marad.

Aki szerelmes, az mindig a jövendőre gondol, s elébb-utóbb arra vágyik, hogy valami csendes fészekbe félrehúzhassa magát, s ott boldogan élhessen, halhasson és megvénülhessen másodmagával. Az mindig a holdvilágot nézi, s megborzad, ha megszólítják, az megveti társait, s jobb akar lenni náluknál.

A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tûzhely vonzereje örökké tart.

Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper.

A jó evés a legjobb mulatság; a jó étvágy a reménynek legboldogítóbb faja, s a jóllakott gyomor a legmegnyugtatóbb emléke egy bevégzett jó cselekedetnek. A megrakott asztal az egyedüli látvány, mit az emberektől irigyelhetnek az angyalok, kik mint tudva van, sohasem esznek.

A nagyobb rémület a kisebbet elöli, mint ahogy a varrótûvel megszúrt ujj fájdalma elenyészik, ha forró vízbe dugják.

Akinek milliomai vannak, az kevés fáradsággal juthat azon megtiszteltetéshez, hogy a legjobb társaságokba juthasson.

Ugyanazon férfi az egyik asszony mellett gyáva bölcs, a másik mellett eszeveszett hős.

Minek azt mondani: "jó reggelt!"? Ha jó, már megvan, ha rossz, nem lesz jobb.

Mikor az ember fiatal, olyan nagynak látja a világot; azt hiszi, hogy az mind tele van az ő jó barátjaival, szeretőivel, tisztelőivel, alázatos szolgáival, akiknek mind nincsen elébbvaló dolguk, mint az ő lábai számára egyengetni az utat, őt magasztalni, karjaikon hordani, szerelmükkel boldogítani és a fejük fölé emelni. Lassanként aztán mind összébb szorul a világ; mindennap egy leckét veszünk; míg utoljára megtanuljuk, hogy az egész világ ez a négy fal, s ami benne egyedül a mienk: - a nő, az anya és a gyermek.

A világ olyanná alakul, amilyenné a fiatalságot nevelik.

Elfelejtheti valaki szerelmét, el bosszúját, elvesztett gazdagságát; de múzsáját soha! Visszatér az hozzá, akárhányszor elûzi s gyönyörökkel árasztja el szívét.

Kétféle a hideglelés: forróláz meg hidegláz. A forró erősebb, a hideg tartósabb. Kétféle a szerelem is. A forró erősebb, a hideg tartósabb. Az egyik elmúlik, a másik visszajár.

Az ismeretek diadala lesz az, amidőn az a halandó, aki azt mondja magáról: "Én vagyok az Isten!", leveszi koronáját azon halandó előtt, aki azt mondja: "Én vagyok az ember!"

Aki emberhúst eszik, annak a neve kannibál! Hát aki az emberi szellemet eszi meg, aki reggelire fiatal elmeszülötteket falatoz fel, délre gondolatóriásokat darabol szét, s estére kiaszott lélekvért iszik, annak mi a neve? Cenzor.