Jókai Mór

Minden élet titkának megfejtője a halál.

A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozá.

Tedd ki fiam az ablakba Lefekvéskor a csizmád: Mennyi mindent találsz benne Mire fölkelsz, majd megládd!

Bûvös-bájos karácsonyest, amikor mindenki, aki szeret valakit, iparkodik annak a vágyát kitalálni s valami olyan ajándékot hozatni a Jézuskával, ami annak bizonyosan tetszeni fog.

Amit a nép mond: az igaz.

Mikor már az orvosok diákul beszélnek egymással, már akkor nincs segítség a földön.

Az ünnepnap arra való, hogy az ember, amit a templomban hall, azt a lelkében megtartsa.

A karácsony ünnepénél még kívánatosabb a húsvét. Amott csak a kalács kínálkozik, de itt már a "hús" kecsegtet. Aligha van a világon a magyaron kívül más nyelv, mely a feltámadás dicső ünnepét a hússal tisztelje meg.

Amit a parancsszó nem tehet meg, a szerelem megteheti: hódít.

Sok vágy, öröm, kedves meglepetés éri az embert az életben; de azzal az áldott izgalommal egy sem ér föl, amit gyermekkorunkban a Jézuska jövetele hozott.

Az ember csak akkor tudja meg, mikor megpróbálta, hogy milyen nagy luxussal jár a szegénység.

Földmíves, napszámos elhagyja munkáját szent karácsony napján; kovács pörölyétől, szabó ollójától pihenést ad magának; gazda nem hajtja e napon munkára cselédjét, kereskedő bezárja boltját, hivatalnok szünetet tart országos dolgokban, s mennek mind a templomba, az Isten színe elé, imádkozni, számot adni, ki mint teljesíté, mire hivatva volt.

A börtönlég nagyon vénít. Talán a gyalázat még jobban.

Kapát, ásót, kalapácsot ki lehet parancsolni az emberek kezéből, de aki tollal dolgozik, ki kényszerítheti azt az ünnep tartására?

Aki a mai világban akar valamit kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldusgyerek jobban érti a mesterségét; az utánaszalad a cifra uraknak, hozzájok keni-feni magát piszkos condráival; azok aztán, csak hogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, aki csak sírni tud, meghalhat éhen.

Azzal a tanáccsal, hogy minden ember legyen egyforma szegény, alázatos, lehet járni a világot ott, ahol jámbor népek laknak, s egyik puszta őrzi a másikat; de nem lehet megállni az én hazámban, ahol mind a négy szél irányából ellenség fenyeget, akik ellen fejedelmeink a négy "napvágást" teszik koronázásukkor. Nálunk annak, aki a nép vezére, egyéb dolga is van, mint Istent dicsérni s a világról lemondani. Az nem bocsáthat meg az ellenségének, hanem azon kell hogy legyen, hogy a hazájára törő pusztítónak csontjaiból tetemhalmot rakjon össze.

Különös tréfás öreg úr ez a Sylvester... egyik kezével sírt ás, a másikkal bölcsőt ringat; odaül a határdombra, mely a jövőt és a múltat elválasztja, ott hízelkedik a közeledőnek s gorombáskodik a tovább menővel - a ma születőnek beszél vidám farsangról, virágos tavaszról, gazdag aratásról; a haldoklónak szemére hányja hosszú böjtjét, száraz nyarát, hiú reményeit.

Mehet nagy egyedül végig a pusztaságon az a magányos utazó, kit az ég haragja vándorolni küldött; senki sem szólítja meg, senki sem mondja neki: térj be, ne menj odább.

A költő szobájában hideg van, ha szíve nem melegítené, talán meg is fagyna benne. Az emberek szívességétől ugyan megfagyhatna.

A nő hatalma a báj, nem az erő.