Különös tréfás öreg úr ez a Sylvester... egyik kezével sírt ás, a másikkal bölcsőt ringat; odaül a határdombra, mely a jövőt és a múltat elválasztja, ott hízelkedik a közeledőnek s gorombáskodik a tovább menővel - a ma születőnek beszél vidám farsangról, virágos tavaszról, gazdag aratásról; a haldoklónak szemére hányja hosszú böjtjét, száraz nyarát, hiú reményeit.

Kapcsolódó idézetek

1. Kezében óriás rostával Áll az Idő, és rostál egyre, Világokat szed ki és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat. Ady Endre
2. Újra itt az új esztendő, Új reményû szebb jövendő, S újra itt van, jót kivánva, A nagyapa unokája... Öreg apó, ifju lányka, Ó-év, új-év egymást váltja.
3. A bölcset jó sorsában már a holnap ijeszti, jajgat, sír, bajt várva, bút, balsorsában meg víg nótát dalolgat, mert tudja, hogy hamar jobb sorsra jut. Santillana márki
4. Mint a futó évvel lombját kicseréli az erdő, s hull az öregje, a vén szó éppígy hal ki, de ifjú- módra virágzik a nemrégen született, s csupa élet. Quintus Horatius Flaccus
5. Itt van hát a farsang, legyen jó a kedved, ne búsuljon senki, ki velünk nevethet! Álljon be a körbe, legyen boldog tőle, mi meg vidám embert faragunk belőle. Aranyosi Ervin
6. Ó, az a boldog, irigyleni méltó, kit gyerekek közt ér el a lassú öregkor kicsi háza ölén! Békén ballag a birka nyomán, fia a barival jár - fürdőt is melegít este a hû feleség, Így öregedjem meg, fáradt fejem álljon ezüstben, szapora ajkaimon sorra peregjen a múlt. Albius Tibullus
7. A boldogtalan oly örömest csatolja magát a boldogtalanhoz; itt talál egyetértő szívet, melyet a balsors csapdosásai meglágyítottak. A boldog hideg tekintettel megy el mellette, és szalad azon kedvetlen érzéstûl, mely belső részében titkosan mozog: Neked is így eshet! Kármán József
8. A szegény ember szûk négy fala jobban összeszorítja azokat, akik egymáshoz tartoznak. A napszámos, a hajóslegény, akinek egy szobája, egy ágya, egy asztala van: boldogabb ember. A favágó, aki mikor fûrészel, az egyik végét a fûrésznek a felesége fogja, az boldog ember; azok, mikor elvégezték a munkát, leülnek a földre, s esznek egy szilkéből bablevest, s megcsókolják egymást utána. Tehát legyünk szegény emberek. Jókai Mór
9. Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő. Weöres Sándor
10. Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és eszelős száguldás nem létező síneken a szakadék felé - és ugyanakkor szabadságharc és üdvtörténet. Az "anyák kora" van születőben. Müller Péter