Jonathan Reisman

A testnek igazából csak két oldala van: a belső és a külső. Kívülről a bőr érintkezik a világgal. Legtöbben egész életünkben kizárólag a külvilágra összpontosítunk, és testünk belső életével csak egy orvosi képzés során ismerkedhetünk meg. A test belső világát a legtöbb ember figyelmen kívül hagyja, egészen addig, amíg valamilyen tünet fel nem hívja a figyelmét a belül zajló félelmetes, titokzatos folyamatokra, amelyek a sötét háttérből irányítanak, és csak traumák esetén vagy mesterséges körülmények közt találkoznak fénnyel.

Az orvosi egyetem voltaképpen rapidrandi-sorozat a különböző belső szervekkel.

Ahogyan az ökoszisztémában minden faj tökéletesen alkalmazkodik a saját ökológiai élőhelyéhez, az emberi test minden tájéka sajátos szerepet játszik a test egyensúlyának fenntartásában - amit homeosztázisnak nevezünk. A test ökológiája egy nagyobb léptékû kép, és csak akkor van rálátásunk, ha az egyes részektől eltávolodva, messzebbről nézzük, csak ekkor értjük meg az egész részeinek összefüggéseit.

Orvosnak lenni - különösen általános orvosnak - azt jelenti, hogy nem csak az egyes testrészekről kell mély ismeretekkel rendelkeznem, hanem az emberi test egészét és bizonyos fokig a benne lakó személyiséget is ismernem kell.

Az orvosi egyetem megtanított arra, hogy az emberi testet fel lehet bontani egyes részekre, az élet viszont megtanított arra, hogy a test egésze több, mint e részek összege.

Testünk rejtett világa ugyanannyira figyelemre méltó és lenyûgöző, mint a természet. Elvégre mindkét szféra tanulmányozásával magát az életet ismerhetjük meg.

Miként beteg testünk vagy demens elménk, úgy mérgező kapcsolataink is egyre nehezebben kezelhetővé válnak az életkor előrehaladtával. A személyiség megkeményedik, mint az artériák, és a félreértések vérrögökként rakódnak le benne.

Az emberi test egy hosszú és labirintusszerû barlang, tele csatornákkal és vezetékekkel, amelyek mindegyikében áramlik valamilyen testnedv. A test betegségeinek kiterjedt katalógusában, amelyet volt szerencsém tanulmányozni, minden összefügg valahogy a belső folyadékok áramlásának akadályoztatásával.

Az állat testének minden egyes része ehető, amit meg lehet rágni anélkül, hogy a fog beletörne, és lenyelhető anélkül, hogy a nyelőcsőbe fúródna - kiváltképp az ehetetlennek titulált belsőségek.

A közösen átélt tapasztalat az empátia elengedhetetlen kelléke.

Az empátia a gyermekgyógyászatban a legkönnyebb - bármilyen orvosi problémáról is legyen szó, gyakorlatilag soha nem a beteg a hibás -, míg a felnőtt betegeknél általában ennek az ellenkezője igaz. (...) Az orvosi munka természetéből adódóan mindenki áldozat, függetlenül attól, hogy mit csinált a múltban. Az empátia nem mindig könnyû, de mindig fontos.

A bőr azt is elárulja, hogy az adott ember vagy állat hogyan viselte életében.

A természeti világ és változatos lakói - saját fajunk többi tagjával együtt - körbeveszik testünket, és benépesítik azt az "élőhelyet", amelynek a testünk is élő része. Testünk belső ökoszisztémája analóg a természeti világgal. Mindannyian egy nagyobb egészbe illeszkedünk, és mindegyikünk önmagában is egy hasonlóan egységes és összefonódó totalitást tartalmaz - ökológiát az ökológiában.

A legtöbb vadászat ahhoz hasonló, mint amikor gyermekorvosként dolgoztam a szülészeten: az inaktivitás hosszú, unalmas szakaszait az izgalom és a cselekvés hirtelen fázisa szakítja meg, és nem tudni előre, hogy ez mikor következik be, de készenlétben kell lenni.

Az orvosi gyakorlat nem csak az igen vagy nem típusú diagnózis felállításának képességét kívánja meg - az orvosoknak emberi szinten is találkozniuk kell a betegekkel, és bizalmat kell építeniük.

Bár az emberek gondolatok és érzelmek végtelen sorát fejezhetik ki a hangszálak segítségével, a szemek valahogy szorosabban kötődnek az ember legbensőbb lényegéhez. (...) A szemünk gyakran többet mond szavainknál.

Az élőlények nem vízzel vannak tele, ahogy azt az általános iskolában elképzeltem, hanem inkább raguval. Míg a víz alkotja a legtöbb nyák nagy részét, a víz önmagában híg, és nincsenek benne a szerves molekulák - a nyák raguja sûrítőket tartalmaz, amelyekből az élőlények épülnek fel. A víz önmagában élettelen. Ehelyett a testünkben lévő nyák - mindaddig, amíg a megfelelő tulajdonságokkal és konzisztenciával rendelkezik - az egészséges élet kulcsa.