Ugrás a tartalomra
Miként beteg testünk vagy demens elménk, úgy mérgező kapcsolataink is egyre nehezebben kezelhetővé válnak az életkor előrehaladtával. A személyiség megkeményedik, mint az artériák, és a félreértések vérrögökként rakódnak le benne.
Kapcsolódó idézetek
-
Az állandó stressz és aggodalom megviseli a sejtjeinket, és felgyorsítja az öregedésüket. Ugyanilyen hatása van az állandóan elterelődő figyelemnek és az elme elkalandozásának, mégpedig a rágódás, gyötrődés mérgező hatásai miatt - a gondolataink ilyenkor az életünk gondjai körül járnak, de megoldani nem képesek azokat.
Daniel Goleman
-
Az öregség törékennyé és sebezhetővé teszi az embert. Lelkileg és fizikailag. Minden megerőltetés egyre a test hanyatlására emlékeztet. A test gyarló.
-
A jól felépített kemény páncél alatt az érzékeny emberi lélek nem bírja el az összes terhelést, amit rárakunk. A szerelmi csalódások, a rendre zátonyra futott kapcsolataink, a rosszul megválasztott baráti kötelékek, a tisztázatlan viszony a szülőkkel, mind-mind lenyomatot képez a lelkünkön, és ezáltal a testünkön is.
Szentesi Éva
-
Ahogy korosodunk, egyre jobban előjönnek ősi tulajdonságaink. Egyre vadabbul, egyre keményebben. Nem bölcsebbek leszünk, hanem egyre magunkabbak. Egyre apánkabbak, egyre anyánkabbak.
Gyurkovics Tibor
-
Ha nem bocsátunk meg valakinek, az méregként hat. Keserûséget fecskendez a szívbe és az elmébe, és eltorzítja az ember egész látásmódját. A harag, a neheztelés és a bánat lassan teljesen beárnyékolja, és maga alá temeti a haragtartó személyt. Alattomos kórral fertőzi meg a lelkét, amely azután gonosz érzelmeket és indulatokat táplál benne.
John MacArthur
-
Az öregkornak megvannak a saját borzalmai. Nem tudjuk már azt hinni, mint ifjabb korunkban, hogy elpusztíthatatlanok vagyunk és örökké fogunk élni. Túl sok barátunkat és családtagunkat láttuk már távozni. Kezdjük átélni az emberi test elkerülhetetlen törékenységét. (...) Magányos útról van szó, mely sehová sem visz.
Robin Dunbar
-
Amíg ifjak vagyunk még, a világ véleménye szerint élünk, és fontosabb számunkra a másokkal, mint saját magunkkal való jó viszony. De mihelyt az öregkort elértük, már jóval kevésbé látjuk érdekesnek az idegent, és semmi sem foglalkoztat annyira, mint épp saját magunk, akit nélkülözni kell már nemsokára.
-
Örökre átformálja a lelkünket, ha tanúi leszünk annak a brutalitásnak, amellyel az egyik ember képes véget vetni a másik életének. Mindenki átalakul, aki fogta sebesült bajtársa kezét, miközben az lassan átcsúszott a nemlét állapotába. Igen, az ilyen dolgok megkeményítik, acéllá edzik az ember szellemét, tudatát.
-
Az emberi kapcsolatok komplikálják az emberi észjárást.
-
58 éves korára egy ember teljesen megérik. Már teljesen olyan, amilyen. Tulajdonságai kikristályosodtak, jelleme is kialakult. Rutinos lesz, bölcs lesz, megtanulja a türelmet, megtanul másokról gondoskodni, megbízhatóan elvégzi a feladatait, vagy lefelé tartó spirálban alkoholista, reménytelen, mindig másokat okoló, rosszindulatú, koránál sokkal öregebbnek látszó, lepusztult, kellemetlen figurává változik. Ki így, ki úgy.
Laár András