Karl Marx

Az utolsó szavak azoknak a bolondoknak valók, akik nem beszéltek eleget életükben.

A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk.

A munkás beleteszi az életét a tárgyba; de az immár nem az övé, hanem a tárgyé.

A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése.

A vallást, mint a nép illuzórikus boldogságát megszüntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát követelni.

A vallás a nép ópiuma.

Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derûsen váljék meg a múltjától.

A vallási nyomorúság a valóságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a valóságos nyomorúság ellen. A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.

Minden eddigi társadalom története osztályharcok története. Szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, báró és jobbágy, céhmester és mesterlegény, egyszóval: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, hol palástolt, hol nyílt harcot vívtak.

A politikai gazdaságtan terén a szabad tudományos kutatás nem csak azzal az ellenséggel találja magát szemben, amellyel minden más területen. A politikai gazdaságtan által tárgyalt anyag sajátságos természete az emberi kebel leghevesebb, legkicsinyesebb és leggyûlölködőbb szenvedélyeit, a magánérdek fúriáit állítja ellene csatasorba.

A tudományos bírálat minden ítéletét szívesen fogadom. Az úgynevezett közvéleménynek az előítéleteivel szemben, amelynek soha sem tettem engedményeket, továbbra is a nagy firenzei jeligéjét vallom: (...) "Menj utadon, s ne bánd, hogy mit beszélnek!"

A pók a takácséhoz hasonló mûveleteket végez, a méh pedig viaszsejtjeinek felépítésével nem egy emberi építőmestert megszégyenít. De a legrosszabb építőmestert már eleve a legjobb méh fölé helyezi az, hogy a sejtet a fejében már felépítette, mielőtt viaszból megépítené. A munkafolyamat végén olyan eredmény jön létre, amely megkezdésekor a munkás elképzelésében, tehát eszmeileg, már megvolt. A munkás nem csak létrehozza a természeti dolog formaváltozását, hanem egyúttal a természeti dologban megvalósítja célját.

A tudat (...) társadalmi termék, és az is marad, ameddig emberek egyáltalában léteznek.

Nem a kritika, hanem a forradalom a hajtóereje a történelemnek.

Az uralkodó osztály gondolatai minden korszakban az uralkodó gondolatok, vagyis az az osztály, amely a társadalom uralkodó anyagi hatalma, az egyszersmind uralkodó szellemi hatalma is.

A társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a világnak általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerû formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fantasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága. A vallás elleni küzdelem tehát közvetve küzdelem ama világ ellen, amelynek szellemi aromája a vallás.

Akit a nagyravágyás fúriája csalogat, azt az értelem már nem fékezheti meg, s az arra rohan, amerre féktelen ösztöne hívja: már nem maga választja meg helyét a társadalomban, hanem véletlen és látszat hatnak meghatározóan rá.

Csupán a nyugalomból születhetnek meg nagy és szép tettek; csak ennek talaján terem érett gyümölcs.

Olyan az ember természete, hogy csak akkor érheti el tökéletesedését, ha embertársai tökéletesedéséért, javáért tevékenykedik. Ha csak önmaga számára munkálkodik, lehet ugyan híres tudós, nagy bölcs, kitûnő költő, de tökéletes, igazán nagy ember soha.

Az ember csinálja a vallást, nem a vallás csinálja az embert.