Karl Marx

A háromszög megengedi, hogy a matematikus konstruáljon és bizonyítson, a háromszög puszta térbeli képzet marad, nem fejlődik továbbivá. (...) Ezzel szemben az eleven gondolatvilág konkrét kifejezésében, amilyen a jog, az állam, a természet, az egész filozófia, itt magát az objektumot fejlődésében kell meglesni; nem szabad önkényes felosztásokat bevinni.

Ha lehozod nekik a csillagokat, Hol túl kevés fényt adsz, hol túl sokat. Ma vakulnak a nap sugarától, Holnap meg túl messze világol.

Ha minden dolog ára a bérrel egyidejûleg kétszeresére emelkedik, akkor nincs változás az árakban, csak a kifejezésekben.

Egy bolondokkal megrakott hajó talán úszhat egy ideig a szélre bízva magát; de saját végzete felé úszik, éppen azért, mert ezt a bolondok nem hiszik.

Mértéktelen, vak törekvésében, a többletmunkára irányuló olthatatlan farkasétvágyában a tőke átgázol a munkanap maximális korlátain - nemcsak az erkölcsi, hanem a tisztán fizikai korlátain is. Bitorolja a test növekedésére, fejlődésére és egészségének fenntartására szolgáló időt. Elrabolja a szabad levegő és a napfény fogyasztásához szükséges időt. Lecsipeget az étkezési időből, s azt, hacsak lehet bekebelezi magába a termelési folyamatba; úgyhogy a munkásnak, mint puszta termelési eszköznek, úgy adják a táplálékot, mint a kazánnak a szenet, a gépnek a zsírt vagy az olajat. Az életerő gyûjtésére, megújítására és felfrissítésére szolgáló egészséges alvást annyi óráig tartó dermedtségre redukálja, amennyit egy abszolút kimerült szervezet újjáéledése nélkülözhetetlenné tesz. Ahelyett, hogy a munkaerő normális fenntartása határozná meg a munkanap korlátját, itt, megfordítva, a naponta lehetséges legnagyobb munkaerőkifejtés - bármilyen betegesen erőltetett és kínos is az - határozza meg a munkás pihenőidejének korlátját. A tőkét nem érdekli a munkaerő élettartama.

A tőke (...) nincs tekintettel a munkás egészségére és élettartamára, hacsak a társadalom nem kényszeríti rá, hogy tekintettel legyen.

A valóságos történelemben, mint ismeretes, a hódítás, leigázás, rablógyilkosság, egyszóval az erőszak játssza a fő szerepet. A szelíd politikai gazdaságtanban kezdettől az idill uralkodott. Jog és "munka" volt kezdettől a meggazdagodás egyetlen eszköze, természetesen mindig "ez év" kivételével. Valójában az eredeti felhalmozás módszerei mindennek nevezhetők, csak nem idillieknek.

A teológiai bûnbeesés legendája azt meséli el nekünk, hogyan ítéltetett az ember arra, hogy orcája verítékével keresse kenyerét; a közgazdasági bûnbeesés meséje viszont leleplezi, hogyan lehet az, hogy vannak olyan emberek, akiknek erre semmi szükségük nincs.

A politikai hatalom, voltaképpeni értelmében, valamely osztálynak egy más osztály elnyomására szolgáló szervezett hatalma.

Forradalom akkor lesz, amikor az elnyomó osztály már nem tudja, az elnyomott osztály pedig már nem akarja fenntartani a status quót.

A vallás annak az embernek az öntudata és önérzete, aki vagy még nem szerezte meg önmagát, vagy már ismét elvesztette.

A forradalmak a történelem mozdonyai.