Halkul a hang, ami közli velem, hogy mikor milyen érzésből mennyi legyen, aztán végül teljesen elhal az ûrben. Nemsokára már én kiabálok a hangnak, "érzés, most azért legyek egy kicsit én is!" De az ûrben nincs is hang, az előbb is csak akartam hallani.

Kapcsolódó idézetek

1. Érted harcba szállnék bárkivel, De fáradt testem tele sebekkel, Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem, A szavak győznek, de én már sosem.
2. Egész életemben menekültem. Rosszul voltam a csendtől. Úgy gondolom, mikor meghalok, akkor is csöndben leszek, tudod, az idők végezetéig. De most, ez a pillanat... hangos lesz!
3. Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked, Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled. Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed, Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed.
4. Ilyesmi később jut csak az emberek eszébe. Évtizedek múlnak el, átmennek egy sötét szobán, melyben meghalt valaki, s egyszerre hallják a tenger zúgását, a régi szavakat. Mintha az a néhány szó az élet értelmét fejezte volna ki. De később mindig másról kellett beszélni. Márai Sándor
5. Voltak hangjaink? Nem is tudom. Most csak csönd, csönd. Csönd. Mirtse Zsuzsa
6. Szólj, csak szólj, hallgatok, hallgatok a világ végeig, s várom a perceket, amelyekben engemet értesz! mert nekem már csak te vagy és nem is lesz soha másom: sem étel, sem ital, sem munka, sem élet... Móricz Zsigmond
7. Vajon hová tûnik az idő, ha már elhasználtuk, és nincs rá szükség? Talán olyan lehet ez is, mint a hang, mely a hosszú folyosó falairól újra meg újra visszaverődve egyre gyengül, míg végül teljesen elenyészik? Mert akkor létezhet talán visszhangja valahol annak az időnek is, amikor még mindannyian együtt voltunk? Tad Williams
8. Érzem, hogy most kezdek meghalni, mert az ember nem egyszerre hal meg, hanem lassanként, amint érzékei megvénülve felmondják a szolgálatot. Szerb Antal
9. Természetszerûleg csupán egyetlen hang, csak egyetlen személy hiányzik belőled, és ez te magad vagy. Egyébként egész sokaság lakozik benned, mely szüntelenül az őrületbe kerget, hiszen az egyik hang azt mondja, "tedd ezt!", mire a másik így szól: "Soha meg ne tedd! Ne hallgass arra a hangra!" És máris darabokra hullasz szét. Osho
10. Néha elgondolkodom, vajon meddig emlékezik az ember egy hangra. Ilyenkor elfog az aggodalom és a fejemben újra és újra végigjátszom a jelenetet, hogy tudjam, még emlékezem rá. De ha ezután... ha ezután soha nem találkoznánk, többé csak a látványa maradna meg az emlékezetemben? Vagy talán csak a hangja?