Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra: lesültünk. Én pár nap múlva levakartam; már nem akartam olyan lenni, mint te.

Kemény Zsófi
🔮 Jövőkép 🎓 Oktatás
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. De ha lemegy a nap, már nem nagyon ismersz rám. Becsukott szemmel zuhanok a fény után. S míg a pohárban el nem olvad a jég, addig egy kicsit megint olyan leszek, mint rég. Ismerős Arcok
  2. Elnevettem magamat. Egyszerûen nem bírtam ki, bár fájt minden arcizmom. Amikor abbahagytam a nevetést, álltam tekintetét. Pillantása lehámozta rólam az évek során felötlött védelmi álarcaimat, a tagadást, a titkokat, a kötelező sminket, a hamis mosolyokat.
  3. Egymásnak arccal kerültünk végre, szorongva hallgatsz némább beszédre. Nincs nagyobb titok, nincs nagyobb vigasz: rád hasonlítok, rám hasonlítasz. Csukás István
  4. Közösen éltünk le éveket, s nem volt egy percünk, amely közös lett volna, annyira másképp rakódott le bennünk a múlt. Németh László
  5. Valahol elhagytad az arcomat, s most én se tudom, milyen vagyok. Nagy István Attila
  6. Egy arc derûje lelkembe ivódott: Õserdő fáiba a napsugár. Tegnap volt, vagy százezer éve már: Én nem tudom. Én azt tudom csak, hogy lement a nap, Egemről egy mosoly leáldozott. Reményik Sándor
  7. Lepergett előttem az igazán nem sok férfiarc, akivel összehozott a sors, egyre kevésbé bíztam benne, hogy a következő épp rólam álmodjon.
  8. Néhány év, és a fájdalom már csak emlék lesz, és természetesen egyikőtök sem volt hibás. Ez a dolog olyan, mint a hirtelen támadó zivatar, egy percre bőrig áztat és csapkod, és teljesen védtelen vagy vele szemben. De aztán kisüt a nap, és bár egyikőtök sem felejtette el, már csak kedvesség maradt, és semmi bánat. Te sem szeretnéd másképpen, és én sem. Kathrine Kressmann Taylor
  9. Tudom, nem voltam szívderítő társalkodó, és könnyáztatta tekintetem, kialvatlan karikás szemeim híven tükrözték világfájdalmamat. Hagytam, hogy szabadon leváljanak rólam, senkinek a barátságáért nem kívántam könyörögni. És tényleg, egy idő után jöttek helyette mások, olyanok, akiknek nem számított a nincstelenségünk, az anyagi kiszolgáltatottságunk.
  10. Suhant, mint falevél a szélben. Utánanyúltam. Avarszőnyeg lett belőle. Vavyan Fable
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat