Ugrás a tartalomra
Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra:
lesültünk. Én pár nap múlva levakartam;
már nem akartam olyan lenni, mint te.
Kapcsolódó idézetek
-
De ha lemegy a nap,
már nem nagyon ismersz rám.
Becsukott szemmel
zuhanok a fény után.
S míg a pohárban el nem olvad a jég,
addig egy kicsit
megint olyan leszek, mint rég.
Ismerős Arcok
-
Elnevettem magamat. Egyszerûen nem bírtam ki, bár fájt minden arcizmom. Amikor abbahagytam a nevetést, álltam tekintetét. Pillantása lehámozta rólam az évek során felötlött védelmi álarcaimat, a tagadást, a titkokat, a kötelező sminket, a hamis mosolyokat.
-
Egymásnak arccal
kerültünk végre,
szorongva hallgatsz
némább beszédre.
Nincs nagyobb titok,
nincs nagyobb vigasz:
rád hasonlítok,
rám hasonlítasz.
Csukás István
-
Közösen éltünk le éveket, s nem volt egy percünk, amely közös lett volna, annyira másképp rakódott le bennünk a múlt.
Németh László
-
Valahol elhagytad az arcomat,
s most én se tudom, milyen vagyok.
Nagy István Attila
-
Egy arc derûje lelkembe ivódott:
Õserdő fáiba a napsugár.
Tegnap volt, vagy százezer éve már:
Én nem tudom.
Én azt tudom csak, hogy lement a nap,
Egemről egy mosoly leáldozott.
Reményik Sándor
-
Lepergett előttem az igazán nem sok férfiarc, akivel összehozott a sors, egyre kevésbé bíztam benne, hogy a következő épp rólam álmodjon.
-
Néhány év, és a fájdalom már csak emlék lesz, és természetesen egyikőtök sem volt hibás. Ez a dolog olyan, mint a hirtelen támadó zivatar, egy percre bőrig áztat és csapkod, és teljesen védtelen vagy vele szemben. De aztán kisüt a nap, és bár egyikőtök sem felejtette el, már csak kedvesség maradt, és semmi bánat. Te sem szeretnéd másképpen, és én sem.
Kathrine Kressmann Taylor
-
Tudom, nem voltam szívderítő társalkodó, és könnyáztatta tekintetem, kialvatlan karikás szemeim híven tükrözték világfájdalmamat. Hagytam, hogy szabadon leváljanak rólam, senkinek a barátságáért nem kívántam könyörögni. És tényleg, egy idő után jöttek helyette mások, olyanok, akiknek nem számított a nincstelenségünk, az anyagi kiszolgáltatottságunk.
-
Suhant, mint falevél a szélben. Utánanyúltam. Avarszőnyeg lett belőle.
Vavyan Fable