Khaled Hosseini

Gyenge a szívem, azt mondja az orvos. Megfelelő halál egy gyenge embernek, azt hiszem.

Tekintetét a földre szegezte, az árnyékára, a hóhér árnyékára, mely az övét követte. (...) Arra gondolt, ahogyan ebbe a világba belépett: egy hitvány falusi harami (törvénytelen) gyermeke, egy nem kívánt, szánalmas, sajnálatos baleset. Egy gyom. És mégis úgy hagyja el a világot, mint egy nő, aki szeretett és akit szerettek. Barátként, társként, gyámként. Anyaként. Végül mégis nyomot hagy maga után. Nem. Nem volt olyan rossz, gondolta Marjam, hogy így kell meghalnia. Nem annyira rossz. Törvényes vége volt egy törvénytelen kezdetû életnek.

Akinek nincs lelkiismerete, akiben nincs jóság, az szenvedni sem tud.

Annyi jósággal találkoztam az életemben. Annyi boldogsággal. Nem tudtam, rászolgáltam-e valamire mindebből.

Csak az emlék élt bennem, a múlt egy tökéletes állapotban konzerválódott darabkája, egy színes ecsetvonás a szürke, sivár vásznon, ami az életünkből lett.

Így győzik le a gyerekek magukban a félelmet. Elalszanak.

Nagyon sok gyerek van Afganisztánban, de nagyon kevés gyerekkor.

Csak akkor engedik meg, hogy ilyen boldog légy, ha valamit el akarnak venni tőled.

Nem igaz, hogy a múltat csak úgy el lehet temetni: vaskarommal kapaszkodik a jelenbe.

Egy történet olyan, mint egy mozgásban lévő vonat: mindegy, hol ugrik fel rá az ember, előbb-utóbb eléri a célját.

Egyesek, különösen nők számára a házasság - még ha olyan boldogtalan is (...) - menekülés valami még nagyobb boldogtalanság elől.

Valamennyien arra várunk, hogy mindenféle leküzdhetetlen akadály ellenében is megtörténjen velünk valami nagyon különleges.

Amikor egy másik ember szíve mélyéről alkotunk ítéletet, jó szolgálatot tesz, ha van bennünk egy cseppnyi alázat és könyörület.

Azt mondják, az embernek célt kell találnia az életéhez, és úgy élni. De néha csak amikor már leélte az életét, akkor jön rá, hogy az életének volt célja, ráadásul valószínûleg olyasmi, ami soha eszébe nem jutott.

Egyesek úgy élik meg a boldogtalanságot, mint mások a szerelmet: egyes-egyedül, borzasztó erővel, kibúvók nélkül.

Otromba dolog óriásplakáton hirdetni az ember jótetteit. Megvan az előnye, ha az ember csendesen, méltósággal csinálja. A kedvesség nem csupán annyi, hogy nagy nyilvánosság előtt kitöltök egy csekket.

A gyerekekben soha nem kapunk meg mindent, amit reméltünk.

A matematika igazságainak állandóságában igenis ott a megnyugvás - az önkényesség hiányában, a többértelmûség kiküszöbölésében. A tudatban, hogy a megoldások talán nehezen elérhetők, de lehetségesek. Ott vannak és várnak, csak néhány krétavonással odébb. Más szóval semmiben sem hasonlít az életre. (...) Az életben a kérdésekre vagy nincs válasz, vagy csak zavaros válasz van.

Az alkotófolyamatot szükségszerûen tolvajmunkának tartom. Ásson csak bele valami gyönyörû szép szövegbe, (...) és mindenféle becstelenséget talál ott. Az alkotás azt jelenti, hogy az ember összezúzza mások életét, akaratlan, mit sem sejtő résztvevőkké változtatja őket. Az ember ellopja a vágyaikat, álmaikat, zsebre vágja a hibáikat, szenvedésüket. Elveszi, ami nem az övé. És mindezt tudatosan teszi.

Egy fiatal költőnek a halál nagyon jó lépés lehet a karrierjében.