Kordos Szabolcs

Az éjszaka az élhető napszak, a nappal az idegbetegeknek meg a tolongóknak való, nem a kifinomult embereknek.

A taxisok (...) a város szemei és fülei, olyannyira ismerik a ritmusát, szívdobbanását, minden lélegzetvételét, hogy a részeivé váltak. Az ő hátsó ülésükre egyaránt beül a cigányvajda, a háziasszony, a tévés show-man, a milliárdos és a játékfüggő. Ha az ember kíváncsi a világra, amely körbeveszi, hozzájuk érdemes fordulni. Megmondják a frankót.

Akkor beszélhetünk vagyonról, amikor nem csak a gyerekek, hanem az unokák is boldogan megélnek belőle, gyarapíthatják, sőt meg is sokszorozhatják azt.

Ahhoz, hogy Magyarországon átlépjük a mágikus határt, és a felső tízezerhez tartozhassunk, fél-egymilliárd forintnyi vagyonra van szükség. Az említett összeg nem számít irgalmatlan nagy pénznek - pláne nemzetközi szinten. Ötszázmillió forint eltapsolásához nem is kell különösebb tehetség, elég néhány rossz üzleti döntés vagy pár év féktelen költekezés, és máris elúszott minden.

Az emberi pillanatokat (...) a lehető legkülönösebb helyzetek szülik.

Ha az autód többet ér, mint a lakásod, akkor egyértelmû, hogy kamu a vagyonod.

A testőr általában sofőr, bevásárló, bébiszitter, általános bennfentes. A testőrnek az ügyfél legközelebbi bizalmasának kell lennie, hiszen mi gyakran napi tíz-húsz órán keresztül vagyunk a védett személlyel, így jobban ismerjük, mint a saját édesanyja. Tudjuk, kivel csalja az asszonyt, ismerjük a szokásait, függőségeit, titkait, gyengeségeit.

Az igazán tehetősek nem azért rendelnek drága italt, hogy imponáljanak a társaságnak, vagy sokan hallják őket, hanem gondolkodás nélkül elfogadják a sommelier borajánlatát vagy a pultos whisky- és rumjavaslatát.

Csak az első tömegbunyót kell valahogyan túlélni, a másodikon már rutinosan cselekszik az ember.

Hiába luxushelyek (...) a privát szobák, ha az ember mulatni vágyik, akkor azt társaságban teszi. Mindentől elzárva kissé steril a világ.

A valódi gazdagság rejtve marad a szemed előtt, valószínûleg nem veszed észre, hogy egy nyolcvanezres pólóban ült le veled szemben valaki. Akkor tudatosul benned, hogy egy ruha drága lehet, amikor meglátod a márkajelzést. Nincs bajom azzal, ha valaki szereti a nívós brandeket, de amikor folyamatosan az arcodba kapod a márkát, akkor tudod, hogy újgazdaggal állsz szemben.

A gazdag, a középosztálybeli és a szegény is megkapja a lehetőséget, hogy lefelé vándoroljon a gazdasági hierarchiában.

Azoknak, akik a politika tüzénél sütögetik pecsenyéjüket, óvatosnak kell lenniük. Õk idehaza egyszerûen nem élhetnek nagy lábon, főként ismert emberként nem, mert mindig akad egy kamera, egy telefon, egy rosszakaró vagy egy rácsodálkozó állampolgár, aki rögzíti, hogy hol járnak, mit tesznek éppen. Egyetlen fotó vagy pár másodperces videó sokkal inkább okozhatja a bukásukat, mint megannyi parlamenti vizsgálat és újságcikk. Ez a nyerészkedő politikusok szomorú valósága: hiába pihen mesés vagyon a svájci bankszámlájukon, hiába vettek meg strómanokon keresztül egy fél megyét, az ő nevükön soha semmi nem lehet, és a gazdagságukat is csak ott élvezhetik, ahol senki sem látja.