Kordos Szabolcs

A levegőben igen gyakoriak a rosszullétek, sőt a halálesetek is. Stresszes elfoglaltság az utazás, ami sok esetben heves érzelmi reakcióval is párosul. Ami az egyik ember számára egy unalmas hétfő reggeli út a brüsszeli hivatal felé, az a másiknak az életében akár hatalmas változás kezdete lehet. Soha nem lehet tudni, milyen gondolatok járnak az üléseikben feszengő utasok fejében. Vajon kényszerûségből búcsúztak el szeretteiktől a repülőtéren? Egy új élet lehetősége hajtja őket más kontinensre, menekülnek, gyászolnak, vagy boldogságukban mennek világgá? Amikor az utazás feszültsége és a repülés negatív fizikai hatásai találkoznak egymással, szívek állnak meg, tüdők adják ki magukból az utolsó leheletet, emberi életek érnek véget.

A hősöket a véletlen szüli.

A nyaralás jó eséllyel a felszínre hozza az összes lehetséges családi viszályt és feszültséget: ami a mindennapok taposómalmában nem került elő, az a hosszú és tétlen összezártság alatt biztosan kipattan. Hasonlóan mûködik a repülés lélektana is: az utazás feszültsége, a készülődés előhozza az emberek legrosszabb énjét.

Minél több időt töltesz egy távoli kultúra tagjaival, annál inkább rájössz, hogy ők sem marslakók, csak emberek, akik időnként szomjasak, boldogok, feszültek, magányosak. Ugyanazt érzik, mint mi.

Aki nem fél a levegőben, az vagy hülye, vagy annyira érzéketlen, hogy nem szabad rábízni egy gépet.

A gyors feledés hasznos munkaeszközük azoknak, akik szeretnének hosszabb ideig emberekkel foglalkozni.

Vezetni sokan tudnak, igazi taxissá válni azonban csak kevesen: ahhoz nagy adag kommunikációs készség és főleg jó humorérzék szükségeltetik.

Taxisnak lenni életforma. Nem mindenki alkalmas rá. Abban egészen biztos vagyok, hogy én bármennyit vándorolnék is éhes oroszlánként ezen a szavannán, éhen halnék. Budapest utcáin csak a legelszántabbak, a legügyesebbek és nem utolsósorban a leggátlástalanabbak tudnak megélni a taxizásból.

Minden fejben dől el, csupán fellépés és bátorság kérdése, hogy az utcán győztes vagy áldozat lesz-e az emberből. A szélesebb váll, a dagadó bicepsz legfeljebb azoknak a mentsvára, akikre nem jellemzők az említett tulajdonságok.

Budapest csak a vidékről két napra felruccanó látogatók számára tûnik metropolisnak. Valójában ez egy nagy falu, ahol két ember útjai előbb-utóbb keresztezik egymást - általában akkor, amikor egyikük sem számít rá.

Soha ne vegyél komolyan egy olyan embert az éjszakában, aki az összeköttetéseit hangoztatja. Az igazán jó kapcsolatokkal rendelkező figurák soha nem veszik a szájukra a "mentoruk" nevét. Nincsenek rászorulva. Egyszerûen csak felemelik a telefont, és elintézik, amit kell.

Nehéz úgy élni, hogy az embert semmi sem élteti. Talán nem is érdemes.

A buszos társasutazás az önkínzás szinonimája.

A légiközlekedésben egyvalami garantálható: hogy semmit sem lehet biztosra venni.

A negyven felé (...) sokan "fiatalembernek" aposztrofálják magukat ebben az életszakaszban, mások, a pesszimistábbak, középkorúnak, a lényeg az, hogy a negyedik x-re már bőségesen van élettapasztalat az ember háta mögött.

Attól, mert egy étterem kifinomult és trendi, nem biztos, hogy csak a kifinomult és trendi embereket vonzza. Sőt! A kőbunkók is tudják, érzik, hogy mi a minőség, és vonzódnak hozzá, mint légy a tehénlepényhez.

Minden horgász hatalmas harcsákat fog, többnyire akkor, amikor azt senki sem látja.

Sokat lendít a motivációdon, ha időnként kihúzod magad, és hangosan kimondod, hogy mit akarsz az élettől.

A csúcsgasztronómiában dolgozó emberek pontosan olyanok, mint amilyennek a tévében, Gordon Ramsey és a hozzá hasonló sztárszakácsok mûsoraiban látjuk őket. Érzékenyek, makacsok, szenvedélyesek, van bennük egy jó adag mûvészi hajlam, és mindig a tökéletességre törekednek.

A problémákat a vendéglátás minden szegmensében azok okozzák, akik számára a luxus, a rájuk irányuló figyelem még új és szokatlan. Õk azok, akik sokszor rosszul reagálnak az ölükbe szakadt gazdagságra, nem tudják helyén kezelni a bőséget.