Hiába luxushelyek (...) a privát szobák, ha az ember mulatni vágyik, akkor azt társaságban teszi. Mindentől elzárva kissé steril a világ.

Kapcsolódó idézetek

1. A magánosan élő ember nem teljes ember, mert hiányoznak mellőle a társak, akik éppen olyan szerves részei az életnek, mint saját gondolatai. Balázs Ferenc
2. Nem mindegy, hol meditál az ember. Lehet egy beszakadt tetejû turistaházban is, de ott például a szúnyogcsípések vagy az ismeretlen éjjeli zajok miatt kialakuló félelem elvonja a figyelmet a lényegről. Luxuskörülmények között is lehet elmélkedni. Mert a luxus önmagában is gyógyít.
3. Amikor szállodába megy az ember, kilép önnön életéből, és semleges zónába ér, tiszta, fehér szobába, ahol nem tûnik olyan különlegesnek a halál. Michael Cunningham
4. Ha az ember magányosan él, már azt sem tudja, hogy mit jelent elmondani valamit: a valószerû a barátokkal együtt tûnik el. Az ember az eseményeket is hagyja folyni a maguk kedve szerint; hirtelen embereket lát felmerülni, akik beszélnek, akik elmennek, se füle, se farka történetek közepébe csöppen. Jean-Paul Sartre
5. Minél függetlenebb egy közösség, annál kevésbé vágyik a magánszférára. Minél inkább szükségünk van családunkra és barátainkra, annál kevésbé engedhetjük meg magunknak a zárkózottság luxusát. Csak Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, ahol megélhetésünk alapja kizárólag a pénz, engedhetik meg maguknak az emberek, hogy egyedül legyenek. Barabási Albert-László
6. Fûtött szobában ülök, van Xboxom, Playstationöm. Van mit ennem, és nem kell senkiről sem gondoskodnom. Vendégeket sem kell fogadnom. Az élet egyszerû, ha nincsenek barátaid.
7. Amikor nem muszáj szaladni, de az embernek lehetősége van csak úgy szaladni, akkor az egész egyfajta bizarr luxussá válik. Jeff VanderMeer
8. Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhető. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcosbál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtőzködés közben lelepleződünk. Ralph Waldo Emerson
9. Lesz idő az ember életében, amikor a nagyvilág minden dámája, öröme és fájdalma elfér egyetlen kis szobában. Ahonnan ki se kell lépni. Mert minden megtörténik, ami két ember közt megtörténhet, akik szeretetük okán és a betegség okozta kényszerből egymás elfogadására szorulnak. Schäffer Erzsébet
10. A magány szubjektív dolog, azt takarja, hogy aktuális emberi kapcsolataink mennyiségben és/vagy minőségben eltérnek a számunkra szükségestől, ideálistól. Párkapcsolatainkban is élhetünk tehát magányosan. Az olyan párkapcsolatok, amelyekben sok a konfliktus, de kevés a pozitív érzelem, támogatás, közelség, rosszat tesznek az egészségünknek - még a válásnál is rosszabbat -, míg a jó, meleg, intimitást is kielégítő párkapcsolatok védőhatással vannak ránk.