A tévés és filmszakmában mindennaposak azok a képi csalások és csúsztatások, melyek a felvétel kedvéért történnek. (...) Ezt a tendenciát egyébként már több évtizede figyelem. Hogy micsoda rafinált fogásokat alkalmaz a médiaszakma, micsoda trükkökkel igyekeznek azt a benyomást kelteni az emberekben, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy a médiaszakemberek láttatni akarják! A hétköznapi világban is mekkora szakadék tátong a látszat és a valóság között!

Kapcsolódó idézetek

1. A televízióban elhangzó hírek sosem "igazak". De nem is lehetnek azok: a világban túl sok részlet és nézőpont találkozik, túl sok minden történik egyszerre. A televízió nem alkalmas arra, hogy minden tényt és véleményt felvonultasson. Egy tévés újságíró nem remélhet többet, mint hogy a tömegek ínyére való, reklámízû, tûzesetekről és bûnügyekről szóló anyagokat periferikusabb, mégis elemző jelegû hírekkel vegyítheti. Remélhetőleg jelentősebb részrehajlás nélkül. Seth Godin
2. Könnyen összekeverhetjük a mások felé mutatott arcunkat a valódival, különösen egy olyan világban, ahol a média tudatosan igyekszik elkenni a kettő közötti különbséget. Ryan Holiday
3. A filmben az alakítás szanaszét van szeletelve. A figura legértékesebb pillanatai veszhetnek el így. Ugyanakkor a kamera, ha igazi mester irányítja, bizonyos dolgokat olyan közelségbe tud hozni, mint a színpad soha. Sok múlik rajtunk, színészeken; ezért aztán a gyengébb produkciókat sem szabad félvállról venni. Ruttkai Éva
4. Sokkolódni akarnak az emberek, és ezt ki is elégíti a média. Ebben van globális szinten is egy nagyon intenzív particionálódás, hogy egyszerûen szakadnak ketté az emberek. Ezeket nagyon sokszor családokon belül, barátságokon belül, közösségeken belül lehet látni, hogy egyszerûen szakítja szét az embereket az eltúlzott hisztéria meg világnézet. Én visszautasítom azt, hogy ez létezik. Én nem gondolom, hogy fekete-fehér minden, vagy minden mindennek az ellenpólusa, pontosan azért, mert dolgoztam a médiában, és tudom, hogy nagyon könnyen meg lehet rajzolni egy portrét fordítva is, vagy el lehet mesélni egy történetet úgy, hogy a szöges ellentétét fogod róla hinni. Ez borzasztó veszélyes, és óriási felelőssége van a médiának ebben.
5. Az üzleti, politikai és magánéletben egyaránt kiszélesedik a szavak és a tények között tátongó szakadék, ha személyes büszkeség is belép a képbe. (...) Sok embert magával sodor a teljesítménykényszer és a tévedhetetlenség kényszere. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni; mindig vizsgáljuk meg a tényeket.
6. A filmesek élete állandó feszültséggel jár, és minél sikeresebb valaki, annál nagyobb a feszültség. Mindig, egész álló nap a nyilvánosság szeme előtt vannak. A forgatás kemény, egyhangú robot, hosszú órákon át. Ott kell lenni reggel, és ülni és várni. Aztán eljátszani egy apró jelenetet, amit újra meg újra felvesznek. Színházban több mint valószínû, hogy egy egész felvonást próbálnak egyszerre, vagy legalábbis a felvonásnak egy részét, természetes sorrendben. Így a dolog többé-kevésbé emberi és átélhető. De ha az ember filmet forgat, akkor teljesen felborítják a sorrendet. Egyhangú, idegőrlő munka. Kimerítő. Luxuskörnyezetben élnek, persze, nyugtatókat szednek, fürdőket vesznek, kozmetikázzák magukat, és orvosi felügyelet alatt állnak, van szórakozás és estélyek és társaság, de mindig szem előtt vannak. Sose vonulhatnak el egy csendes zugba. Sohasem engedhetik el magukat igazán. Agatha Christie
7. A film egy különálló médium, és teljesen más elbeszélői technikákra van szükség. (...) Igazából inkább fordításnak számít. És a médiumok közti fordítás elkerülhetetlenül pontatlan lesz, már egy bizonyos fokig. Ismered a mondást: a fordítás mindig ferdítés. R. F. Kuang
8. A halál rendszeresen megjelenik a filmekben, a tévésorozatokban vagy a híradóban, ám ezek a képek nem tûnnek valóságosnak számunkra. Elménkben hatalmas szakadék tátong a halottakról készülő kitalált történetek és a halállal szembesülő hús-vér emberek között. A mindennapokban többnyire azzal a tudattal élünk, hogy mindig lesz holnap.
9. A televízió azt sugallja a nézőnek, hogy amit lát, az igaz, hiszen látja. Holott az igazság sose lehet egyszerû látvány, lecsupaszított végeredmény, hanem csak egy szervesen kialakuló folyamat összegezése lehet, amelyet nem egyetlen pillanat villanófényében érthet meg az ember, hanem csak hosszú és gyötrelmes tûnődések során, sőt szenvedések közben. Csoóri Sándor
10. Vannak olyan színészek, akik abban a percben, hogy kijönnek a jelenetből, el is engednek mindent (...). Én nem tanultam meg ennyire technikából játszani, és szerintem filmen az ritkán mûködik igazán jól. Színpadon simán, mert ott száz méterről néznek, de filmen nem lehet úgy tenni, mintha egy matekképlet lenne az egész, amit csinálsz. Legalábbis én nem tudok úgy tenni, és ennek örülök is.