Lev Tolsztoj

A nagybetûs élet, az igazi, komoly Élet csupán az, amely a felismert felsőbb törvény alapján halad: az érzékek szenvedélyek, a megfontolások által vezérelt élet csupán az élet küszöbe, felkészülés rá.

Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen.

Akik az önfeláldozó szeretetre hajlamosak, mindig büszkék szeretetükre, igényesek, féltékenyek, bizalmatlanok, de a szeretetük tárgyát szeretik veszélyben látni, hogy megszabadítsák tőle.

Az anyai szív - Istennek ez a legcsodálatosabb alkotása a földön - nem okoskodik.

A halál nem semmisíti meg az életet, csak átváltoztatja.

Akik nem tudnak, de magukról azt hiszik, hogy tudnak, tőlük ered minden rossz a világban.

Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sok ezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be... és amelybe visszatérünk halálunk után.

Akárhogyan igyekeztek is az emberek sok százezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előtörő fûszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg olajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút - a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is.

Más vallásokról s viszonyukról az istenséghez nincs sem jogom, sem lehetőségem véleményt mondani.

A legbonyolultabb dolgot is elmagyarázhatjuk egy nehéz felfogásúnak, ha még nem alkotott semmilyen fogalmat róla, de a legegyszerûbb fogalmat sem tudjuk érthetővé tenni a legintelligensebb embernek sem, ha csökönyösen meg van róla győződve, hogy már mindent tud róla.

Önmagunkat becsapni rosszabb, mint másokat.

Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.

Ha emberi szeretettel szeretünk, a szeretetből könnyen átcsapunk a gyûlöletbe; de az isteni szeretet nem változhat meg. Semmi sem olthatja ki, még a halál sem. Ez a lélek lényege.

A múltnak annyi emléke rajzik föl, amikor egy kedves teremtés arcvonásait igyekszünk képzeletünkben föleleveníteni, hogy ezeken az emlékeken keresztül zavarosan látjuk őket, mintha könnyfátyol borulna szemünkre. Ezek a képzelet könnyei.

A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.

A legfontosabb, legérdekesebb gondolatok éppen azok, amelyeket semmiért el nem mondunk egymásnak.

Csak az a fontos, nagyságos úr, hogy ne sokat gondolkozzon az ember; ha nem gondolkozunk, nincs semmi baj. Legtöbbször abból lesz a baj, hogy gondolkozni kezdünk.

Az ábrándnak van egy oldala, amely több a valóságnál. A valóságnak van egy olyan oldala, amely több az ábrándnál. A teljes boldogság az lenne, ha az ember egyesíteni tudná e kettőt.

Az igazi boldogság mindig zajtalan és észrevétlen.

Minél többet gondolkozom, annál kevésbé tudok hinni.