Akik az önfeláldozó szeretetre hajlamosak, mindig büszkék szeretetükre, igényesek, féltékenyek, bizalmatlanok, de a szeretetük tárgyát szeretik veszélyben látni, hogy megszabadítsák tőle.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelmes ember centruma nem önmagában, hanem mindig a másikban van: tőle függ, miatta hoz áldozatot - miatta boldog és boldogtalan. S ha ez a másik nem teljesíti be álmait, a vonzalom gyûlöletbe csap át, s a szerelmes nemcsak önmagát, de szeretőjét is elpusztíthatja. Müller Péter
2. A szerelmes ember könnyen követ el butaságokat. Persze nem minden esetben végződik rosszul, csakhogy a szerelemben kiszolgáltatottá válsz, és könnyen megsérülhetsz. Elveszted az irányítást, és csak kapkodod a fejed. Tudod, hogy amit csinálsz, nem helyes, de aztán az érzelmeid elsodornak, akárhogy próbálkozol, nem eresztenek el.
3. Akiben természetes szeretetéhség lakik, tudja, hogy értékes és szerethető, ezért másokra irányuló életet él. A sebzett ember retteg attól, hogy kiderül, nem értékes, nem szerethető, ezért önmagára irányuló életet él, és ezt a környezetétől is elvárja. Pál Ferenc
4. Rájöttem, hogy a legtöbb boldogtalan ember, nők is, férfiak is hajlamosak az egocentrizmusra, s amikor valaki együtt érző érdeklődést tanúsít irántuk, mindig többet és többet akarnak. Rászoknak az együttérzésre, és zokon veszik, ha másnak is jut belőle.
5. Az emberek meglepően erős hajlandóságot mutatnak önmaguk becsapására. Általá­ban túlbecsülik az erősségeiket, és alábecsülik a hiányosságaikat. Arra koncentrál­nak, hogyan tarthatják fenn a jó kapcsolatot másokkal, arról viszont elfeledkeznek, hogy magukkal is jól kellene bánniuk.
6. Nagy kockázatot jelent elvárások nélkül és minden tulajdonságával együtt szeretni valakit. Nagyon kiszolgáltatottá válunk az esetleges csalódással, árulással, hálátlansággal szemben.
7. Beleszeretsz egyfajta tökéletességbe, abba, amiért rajongsz. Aztán egyre inkább ki akarod sajátítani, gyanakszol éjjel-nappal, attól félsz, hogy elveszíted. Ez meggyötör és féltékeny leszel. Kezded azt hinni, hogy tőle függsz, hogy nélküle meghalsz. Most már annyira gyûlölöd, amennyire szereted.
8. Aki szerelmes, az mindig a jövendőre gondol, s elébb-utóbb arra vágyik, hogy valami csendes fészekbe félrehúzhassa magát, s ott boldogan élhessen, halhasson és megvénülhessen másodmagával. Az mindig a holdvilágot nézi, s megborzad, ha megszólítják, az megveti társait, s jobb akar lenni náluknál. Jókai Mór
9. Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tûnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb. Müller Péter
10. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa. Somlyó György