Szerző

Liviu Rebreanu

Csak akkor ember az ember, ha földje is van.
A tömegnek erős kéz és gyeplő kell, mert különben teljes a zûrzavar!
A földmûvelés tapasztalt főt kíván, s a tapasztalatból csak egy eredmény szûrhető le: parasztföldek közt a nagybirtok halálra van ítélve.
Az őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félmûvelt embereket. (...) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak.
Talán nincs is igazság... Talán csak arra találták ki, hogy a szerencsétlennek vigasza legyen.
A bajt gyökerestül kell kiirtani. Egy elrettentő példa, kellő időben, többet ér, mint a legszigorúbb rendszabályok akkor, amikor a vész már túlontúl elharapózott.
A tömeg nem élhet vezetők nélkül, mert különben állati sorba süllyed. A pásztor, aki elhagyja nyáját, rosszabb, mint az, aki rosszul vezeti, mert a magára maradt nyáj szerteszéled; amelynek pedig pásztora van, akár jó, akár rossz, mégiscsak együtt marad.
Legalább ahhoz a jogunkhoz ragaszkodjunk, hogy egymás közt elpanaszoljuk a bajainkat.
A polgárság támasza és talpköve a hivatalnok és a nyugdíjas; ezért hiszi mindegyik magáról azt, hogy az államnak éppen őróla kell gondoskodnia.
Az álmatlanság nemcsak azért gyötrő, mert megrövidíti az éjszakai nyugalmat, hanem különösen azért, mert kínzó gondolatokat sugall, amelyek a lelket csápjaik sûrû hálójába fogják.
A múltat, bármennyire akarnók is, úgysem lehet visszavarázsolni.
Általános intézkedés esetén nem a kevés kivétel, hanem a többség számít.
Könnyû az étvágyat fölkelteni, de kielégíteni annál nehezebb.
A mûvelt embert elsősorban a pontosság jellemzi.
Mindenkit Isten őrizzen attól, hogy rászoruljon a parasztra, mert a paraszt akkor üt, amikor a legjobban fáj.
Amitől félsz, attól nincs menekvés!
Megszokik az ember bármit ezen a világon.
Csak a kötelesség teljesítése adja meg az embernek az élet nyugalmát és a lelkierőt.
A körülmények halomra dönthetik a legszilárdabb elhatározásokat is.
Minden áruló gazember, bármilyen indok késztetné is árulásra.