Liviu Rebreanu

Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?

A paraszt nem tesz különbséget zsidó és keresztény között, amikor a maga igazát keresi.

A kutya sem ugat, amikor harapni készül.

Nem a karhatalom tényezőinek száma, hanem elsősorban ébersége a fontos.

A parasztnak igazságot kell szolgáltatni, annyi szent, de parancsolni is kell tudni neki. Az igazság egymagában még nem elég: ha a hatalom gyönge, az igazság célját téveszti.

Mindenki azt hiszi, hogy nőnek könnyebb túljárni az eszén.

Az ellenzék a nemzet katasztrófájából is hajlandó fegyvert kovácsolni magának, hogy uralomra jusson.

Teli hassal még a fájdalmat is könnyebb elviselni!

Jólelkû ember a bojár, de azért nem tanácsos kihozni a sodrából.

Ami igaz egyik vidékre vonatkozóan, az nem szükségszerûen áll a többire is.

A komolyan megépített ház nem homlokzatával kérkedik.

A válókereset beadása még nem jelent válást! Amíg azt ki nem mondják, addig puszta összezördülésről van szó a házastársak között, semmi egyébről.

A leánynak szabad élénknek lennie, barátkoznia, sőt kacérkodnia is, de mindent mértékkel és ízléssel.

A szerelmes férfi minden óvatos tanácsot hajlandó félreérteni.

Akinek mindene megvan, az nem hall meg semmit..., de akinek semmije sincs, az még a légyzümmögésből is reményt kovácsol.

Ha a bojártól veszel el valamit, nem bûn, úgyis a te munkádon szerezte.

Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.

Az ember csak akkor értékeli igazán a boldogságot, ha már a boldogtalanságba is belekóstolt.

A nőknél soha sincsen "utolsó szó": amit ma mondanak, annak holnap esetleg épp az ellenkezőjét cselekszik.

Hát nehéz is annak adni, aki sokat kapott a jó Istentől.