Lucius Annaeus Seneca

Ármányra, bûnre senki leckét bár nem ad, a trón megadja.

A zsarnokság legfőbb java, hogy kényszerûen a nép tilalmas tetteit eltûri, sőt, dicséri.

Az uralkodás első próbája elviselni az irigységet.

Rögös út vezet a kiválóság magaslataihoz.

Az összes ember közül egyedül azok nyugodtak, akik a bölcsességgel foglalkoznak, egyedül ezek élnek: nem csak a saját életidejüket óvják nagyszerûen, hanem a magukét meg is toldják minden korokéval, mintegy birtokába kerülve mindannak is, ami hosszú évekkel ezelőtt történt. Ha nem vagyunk teljesen hálátlanok irántuk, a szent tanoknak ama megalkotói a mi érdekünkben születtek, számunkra készítették elő az életet.

Mennyien rabolták szét az életedet úgy, hogy közben észre sem vetted, mit vesztesz; mennyit vitt el belőle a hiábavaló fájdalom, az oktalan örvendezés, a kapzsi vágy, a negédes fecsegés; mily csekély rész maradt neked a tiedből? Felfogod már, hogy időnap előtt halsz meg?

Az élet értéke nem a hosszúságától, hanem attól függ, hogyan használjuk fel (...). Gyakran megtörténik, sőt leggyakrabban az történik, hogy keveset él az is, aki sokáig élt.

Az élet nagyon kis dolog, de az élet megvetése hatalmas dolog.

Minden jó ember szívében megleled Istent.

Gazdaggá csak a lélek tehet; ez a számûzetésbe is elkísér, és bőségben él a legzordonabb pusztaságban, s a maga kincseit élvezi, ha megvan annyija, amennyiből életét eltengetheti: a léleknek, akárcsak a halhatatlan isteneknek, a földi javakhoz egyáltalán nincs köze.

Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle.

Az élet, ha hozzáértően használjuk, hosszú.

Azoknak a legrövidebb és legzaklatottabb az életük, akik a múltról megfeledkeznek, a jelennel nem törődnek, a jövőtől félnek, s midőn eljutnak végórájukhoz, akkor - későn - fogják fel a nyomorultak, hogy oly sokáig voltak elfoglaltak, s eközben nem csináltak semmit.