Lucius Annaeus Seneca

A legtöbb ember nem a bûnre haragszik, hanem a bûnösre.

Amit titokban akarsz tartani, ne mondd senkinek.

Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.

Ha nem akadályoztad meg a bûn elkövetését, amikor megtehetted volna, bûnrészes vagy.

Az élet olyan, mint egy színjáték. Nem az a fontos, milyen hosszú, hanem hogy jól játsszuk-e végig.

A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.

Egyetlen lélek sem pusztul el, s nem is szünetel, csak az alatt a röpke idő alatt, amíg egy másik testbe áramlik át... Nem hiszed, hogy a lelkek más-más testbe vannak kiosztva, hogy amit halálnak mondunk, csak költözködés? Nem hiszed, hogy a háziállatokban és vadakban, vagy víz alatti lényekben valamikor emberi lélek időzött? Nem hiszed, hogy semmi sem vész el a világmindenségben, csak lakhelyet változtat? Hogy nemcsak az égitestek fordulnak meg kiszabott körpályájukon, hanem az élőlények is fordulókat tesznek, és a lelkek keringenek? Nagy emberek elhitték. Így hát függeszd fel ítéleted, egyébként is tarts fenn magadban egy kis helyet az elfogulatlanság számára.

A bölcselkedésben sokaknak gátul szolgált már a gazdagság, míg a szegénység szabad és ment a gondtól... Miért vonakodnál hát a szegénységet lakótársadul elfogadni, amikor az okos gazdag is csak ennek szokásait utánozza? Sok ember nyomorúságának nem vetett véget az, hogy gazdagságot szerzett, hanem azt csak másfajtájúra változtatta át.

Dobd el magadtól a földi javakért való gondokat, ha eszes vagy, vagy még inkább, hogy azzá légy, s szaladva, teljes erődből igyekezz arra, hogy nemes érzületre tégy szert.

A legjobb orvosság a harag ellen a haladék. Ezt kérd már tőle a kezdetkor, nem azért, hogy megbocsásson, hanem hogy mérlegeljen: heves ugyanis az első lendülete, de enged magából, ha kivár.

Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?

Azt az embert dicsérd, utánozd, akit nem kedvetlenít el, hogy meg fog halni, noha örömöt okoz neki az élet.

A szorgalom hatalmas támasz a középszerû tehetségnek is.

Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletû, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.

Még mindig jobb fölöslegeset tudni, mint semmit.

Ami a csúcspontra ér, máris zuhanhat a semmibe.

Semmi sem használ annyira, mint visszavonultan élni, az emberekkel keveset, ám magunkkal annál többet beszélni.

A rendíthetetlenség (...) az istenek tőszomszédságába tartozó dolog.

A megszokás (...) rögzíti (...) a hibát.

Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja? Te magad tudod. Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság.