Lucius Annaeus Seneca

A kezdet a mi hatalmunkban van, a kimenetelről a szerencse dönt, de nem hatalmazom fel arra, hogy véleményt alkosson rólam.

Nem az szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik.

Mi könnyebb a pehelynél? - A hullám. A hullámnál? - A szél. A szélnél? - Az asszony. Az asszonynál? - Semmi.

Van-e gyalázatosabb, mint a nyugalom küszöbén aggódni?

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörûséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.

Amíg lelkemmel, amely igazi hazájának szemléletére óhajtozik, mindig az égi magasságokat járhatom, mit törődöm vele, hogy lábaim miféle földet taposnak?

Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.

Élni annyi, mint küzdeni.

Miben tévednek hát az emberek, noha mindannyian a boldog életre vágynak? Abban, hogy a rávezető eszközöket fogadják el helyette, s mialatt keresik, menekülnek előle.

Senki sem jó véletlenül. Az erényt tanulni kell.

A jó bíró elítéli, de nem gyûlöli azt, amit helytelenít.

Tisztes dolog a vidám szegénység. (...) Különben sem az a szegény, akinek kevés van az erszényében, hanem az, aki többre vágyik.

Az igazán nagy ember úgy használja a cserépedényt, mintha ezüstből volna. De az sem kisebb, aki úgy használja az ezüstöt, mint a cserépedényt.

Tudni annyi, mint mindent sajátunkká tenni, nem függeni a példától, és nem sandítani vissza a mesterre.

Nem az a boldogabb, akit a szerencse minden kegyével elhalmoz, hanem az, aki semmiben sem szorul rá.

Senki sem azért szereti hazáját, mert nagy, hanem azért, mert az övé.

Élj lelked óhajtása szerint, hogy megtaláld, amit keresel!

Az embert éppolyan jól fedi a szalmatető, mint az arany.

Nincs, aki ne lenne elég ahhoz, hogy ártson.

Tartsd nagy dolognak, ha valaki egyetlen embert alakít!