Szerző

Ludwig Feuerbach

A dogma nem más, mint határozott tilalom a gondolkodásra.
Azt, ami van, úgy, ahogy van - tehát az igazat igaz módon kimondani felszínesnek látszik; azt, ami van, úgy, ahogy nincs - tehát az igazat nem igaz módra, fordítva kimondani mély értelmûnek látszik.
A tisztesség és becsület minden dolognak hasznára van - a filozófiának is.
A legegyszerûbb igazságok mindig éppen azok, amelyekhez a legkésőbb jut el az ember.
Az iskolának nem az iskola, hanem az iskolától való szabadság az igazi célja.
A csoda megfosztja hitelétől a tapasztalatot; tehát a csoda maga sem érdemel hitelt.
Ami igaz, az nem az enyém, nem is a tiéd, hanem valamennyiünké.
A megismerés több, mint a hit. Ha kevés is az, amit tudunk, ez a határozott kevés mégis több, mint az a ködös többlet, amellyel a hit előnyben van a tudással szemben.
Az olyan ember, akinek a vallással kapcsolatban kihagy az értelme, aki a vallást kiveszi az előrehaladó fejlődés törvényei alól, aki a vallást nem vonja gondolkodása és kutatása körébe, akik hitét, vallásosságát felmentettnek véli a mûvelődés szükséglete alól: az ilyen ember, ha különben még oly mûvelt és tanult is, félmûvelt, félember.
Mi mindent nem gondoltak és írtak a lélekről, s mindennek a spekulálásnak mégsem volt más alapja vagy célja, mint a halhatatlanság utáni vágy kielégítése. Mert a sok beszédnek rövid értelme végül mindig az volt: tehát a lélek halhatatlan.
"Nincs erkölcs vallás nélkül"; azaz a papok értelmében: Nincs mûveltség barbárság, nyerseség nélkül, vagy nincs szeretet gyûlölet nélkül, nincs áldozat önzés nélkül.
A vallás költészet, de gyakorlati, érdekelt költészet, a bajoktól való félelemnek és a jóra irányuló reménynek költészete.
Minden vallási vagy teológiai szentség csak látszat. Aminek alapja és igazsága van, önmaga által tartja fenn magát, anélkül, hogy szentté avassák. Minél kevesebb valami önmagában, annál többet csinálnak belőle az emberek, annál inkább burkolják szent homályba. Épp az, amit nem tartanak szentnek, valójában a szent.
A levéltetû habozás nélkül megengedi ugyan, hogy a levél, a növény, a természetből fakadt; de hogy ő maga is, a levéltetû, ugyanabból a forrásból ered, azt nem fogja fel: önmagát csak egy külön levéltetû-istenből, egy természetfeletti levéltetûlényből tudja megmagyarázni.
Az emberek csak akkor emberek, ha megegyezik érdekeikkel, hogy emberek legyenek, vagy ha nem érdekük, hogy ne legyenek emberek.
Azoknak az embereknek a száma, akik nem akarnak tanulni - persze olyan dolgokat, amelyek ellentmondanak érdekeiknek, kívánságaiknak és megszerzett fogalmaiknak - nem kisebb, mint azoknak a száma, akik nem tudnak tanulni, mert hiányzanak képességeik és mûveltségük.
Hányszor mondja az ember: ha én az ő helyében volnék, ha én is hercegnek születtem volna, egészen másképpen cselekedném! De nem gondolja meg, hogy ha más valakinek a helyében volna, ha ennek a más valakinek helyzetébe, rangjába, környezetébe született volna bele, akkor nem volna ugyanaz, vagyis nem volna ugyanaz az én, mint most.
A babona iránt csak akkor légy türelmes, ha öreg, változásra képtelen egyénekről van szó; ne terjeszd ki gyermekeidre ezt a türelmet!
Világosságot nem lehet eléggé terjeszteni; amit csak meg tudsz világítani, ki tudsz fürkészni, át tudsz látni, azt világossá is kell tenned a magad és mindenekelőtt gyermekeid számára. Nincs más törvénye, nincs más zsinórmértéke az elmék felvilágosításának.
Ki akarna valaha a babonának veszedelmes, alattomos homályához folyamodni! Hát a fény mérhetetlen birodalmában nem találsz olyan tárgyat, amely megadhatja neked azt a vigaszt, azt a meleget, amelyet a babona homályában keresel?