Matt Haig

A bátorságnak semmi köze a félelemhez (...). A bátorság azt jelenti, hogy az ember fél, de mégis továbbmegy, mígnem ott áll valaki előtt, aki ezerszer nagyobb, mint ő maga.

Légy teljesen önmagad! Ne kicsinyítsd le magad csak azért, mert akkor jobban összeillesz valakivel. Persze jó dolog a beilleszkedés is. De nem olyan jó, mint kiemelkedni.

Szükség van a rosszra, hogy tudd, mi a jó. Szükség van a sötétségre, hogy tudd, mi a fény.

Soha nem leszel elégedett magaddal, ha folyton azon aggódsz, hogy mások mit gondolnak rólad.

Minél tovább élünk, annál inkább rádöbbenünk, hogy semmi sem adott. Ha kellően hosszú ideig élünk, szükségképpen menekültté válunk. Mindenki felfogná, hogy nemzeti hovatartozása hosszú távon semmit sem jelent. Mindenki átélné világnézetének aláásását és megcáfolását. Mindenki megértené végre, hogy az embert mindössze az határozza meg, hogy emberi lény.

Jelenleg elképzelni sem tudok nemesebb életcélt, mint tanárrá válni. A tanítás olyan, mintha az ember az idő őrzőjévé válna, és megóvhatná a világ jövőbeli boldogságát az azt alakító elmék pallérozásával.

Sakkozni könnyû, (...) de mesterien sakkozni nehéz. Minden egyes mozdulat újabb lehetőségek tárházát nyitja meg.

A székesegyházban is azért vagy csöndben, mert székesegyház, nem azért, mert vannak ott mások vagy nem. Ez egy könyvtárra is érvényes.

Azt az életet kéne választanod, amelyikben a legboldogabb lennél. Mert hamarosan már nem lesz alkalmad választani.

Egyes életekben csak lebegünk, nem várunk semmit, és meg sem próbálunk változni. Lehet, hogy a legtöbb élet ilyen.

Abban a pillanatban, amikor úgy határozol, hogy azt az életet akarod élni, és igazán akarod, akkor az összes dolog, ami most a fejedben kering, (...) végül megfoghatatlan emlékké halványul, és alig létezik majd.

A halálba nem megyünk, a halál jön hozzánk.

A nyomás erősít. A grafit nyomás hatására lesz gyémánt.

Egy szükségképpen értelmetlen univerzumban a magány az emberi lét alapeleme.

Egyetlen dolgot másként tenni gyakran annyit jelent, mint ha mindent másként tennénk. Egy élet alatt nem lehet visszacsinálni a tetteinket, akármennyire is szeretnénk.

Ezelőtt sosem találtam olyan kedélyes társaságot, mint a magányt.

Nem élhetünk úgy, hogy ne bántsunk meg közben másokat.

A dolog szépsége pont abban rejlik, hogy sohasem tudhatjuk, hogyan ér véget.

Az együttesek nem tartanak örökké. Olyanok lettünk volna, mint egy meteoreső, amely véget ér, mielőtt elkezdődne.

Azáltal, hogy mindenkivé válsz, senkivé leszel.