Matt Haig

Az akarat (...) azt jelenti, hiány. Van, hogy ezt a hiányt mással töltjük ki, és az eredeti akarat teljesen eltûnik. Lehetséges, hogy a hiánnyal, és nem az akarattal van gondod. Lehet, hogy létezik olyan élet, amelyet élni akarsz.

Lehetséges, hogy nincsenek könnyû életutak, csak különböző ösvények.

Minden élet sok millió döntést foglal magában. Kicsiket, nagyokat. Valahányszor megszületik egy-egy döntés egy másik ellenében, változik a végkifejlet. Visszafordíthatatlan variációk jelennek meg, amelyek aztán további variációkhoz vezetnek.

Sosem késő tenni az álmainkért.

A megbánások nem tûnnek el. Nem szúnyogcsípések. Örökké megmaradnak.

Ez lehet (...) a félelem és kétségbeesés közti különbség. Félelem, ha a pincébe lesétálva aggódunk, hogy esetleg becsukódik mögöttünk az ajtó. Kétségbeesés, amikor becsukódott, és be is zárult.

A játék kezdetén nincsenek variációk. Csupán egyféleképp lehet felállítani a figurákat. De már az első hat lépés után kilencmillió variáció kínálkozik. Nyolc lépés után pedig kétszáznyolcvannyolcmilliárd különböző pozíció lesz, melyek száma nőttön-nő. Egy sakkjátszmát többféleképp lehet lejátszani, mint amennyi atom van a megfigyelhető univerzumban. Végtelenül kaotikus lesz.

Átfutott valaha az agyadon a gondolat: hogy jutottam idáig? Mintha egy labirintusban lennél, teljesen elveszve, és mindez a te hibád, hiszen te fordultál be minden sarkon. Tisztában vagy vele, hogy rengeteg út segíthetett volna rajtad, mert odakintről közben hallod a többieket, akik kijutottak, és mosolyognak, nevetnek. Néha a sövényen át meg is pillantod őket. A leveleken keresztül egy futó alakot. Olyan átkozottul boldognak tûnnek, amiért kijutottak, és nem tudsz rájuk haragudni, csak önmagadra, amiért belőled hiányzik a képesség, amely nekik megadatott, hogy megoldják a rejtélyt. Gondoltál már erre? Vagy csak nekem jutott ez a labirintus?

Talán a látszatra tökéletes, pezsgő, kiteljesedő élet is ugyanolyannak érződik. Csalódásból, monotóniából, fájdalomból és rivalizálásból áll, időnként csodával és szépséggel megspékelve. Talán csak ennek van értelme: egy világnak lenni, önmagunk tanújaként.

Az emberi lét sajátossága, hogy folyamatosan lebutítja a világot valami érthető történetté, amely egyszerûnek láttatja a dolgokat.

Ha azzá próbálsz válni, aki nem vagy, szükségképpen elbuksz. Célozd meg önmagad. Célozd meg, hogy úgy nézz ki, úgy tegyél, és úgy gondolkodj, mint te magad. Legyél önmagad legvalódibb változata. Éld meg a valódiságot. Teljesedj ki benne. Szeresd. Dolgozz érte keményen. Ne agyalj azon, ha mások gúnyolódnak vagy kinevetnek. A legtöbb pletyka csupán álcázott irigység. Tekints előre. Õrizd meg az erőnléted. Ússz tovább.

A legközönségesebbnek tûnő dolog lehet az, ami győzelemre visz. Menned kell tovább.

A nyüzsgő városban a magányos elme kapcsolatokra áhítozik, mivel azt hiszi, az ember és ember közti kapcsolat a legfontosabb. Az érintetlen természetben viszont (...) a magány másféle formát ölt. Eleve kapcsolatnak számít. Kapcsolatnak önmaga és a világ között. Közte és önmaga közt.

Egy életbe ragadva könnyû azt hinni, hogy a szomorúság, tragédia vagy kudarc annak a bizonyos létnek a folyománya. Hogy egy bizonyos életmódnak, nem magának az életnek a mellékterméke. Ezzel mindössze azt akarom mondani, hogy megkönnyítené a dolgunkat, ha felfognánk: nincs olyan élet, amely felvértezne minket a szomorúság ellen. A szomorúság a boldogság szövetének szükséges része. Nem létezhet egyik a másik nélkül. Persze különféle formákban és mértékben léteznek. De nincs olyan élet, amelyben az állandó boldogság állapotában leledzünk.

A lehetetlen, úgy vélem, azáltal válik lehetségessé, hogy élünk.

A lehetőség minden remény, minden álom, minden megbánás és az élet minden pillanatának az alapja.

A játék csak akkor fejeződik be, ha valóban véget ért. Akkor sincs vége, ha csupán egyetlen gyalogod maradt. Ha az egyik félnek egy gyalogja és egy királya van, a másik félnek pedig minden figurája, akkor is tart a játék. Szóval, ha egyetlen gyalog vagy is, és talán mindannyian azok vagyunk, akkor is vésd az eszedbe, hogy a gyalog a legkülönlegesebb figura. Kicsinek, közönségesnek tûnhet, de nem az. Mert a gyalog sosem csak gyalog. A gyalog leendő királynő. Csupán annyit kell tenni, hogy haladunk vele előre, egyik mezőről a másikra. Amint eléri a tábla másik felét, új képességek nyílnak meg előtte.

Ha túl sokáig maradunk egy helyen, elfelejtjük, mekkora is valójában a világ. Nem érzékeljük a szélességi és hosszúsági körök jelentőségét. Ahogyan szinte felfoghatatlan az ember belső világának nagysága is.

Az emberek csak akkor látják az igazságot, ha az kellően közel van az ő valóságukhoz.

Lépjünk ki időnként az árnyékunkból, mert lehet, hogy nem minden látható onnan, ahol épp állunk!