Mentovich Ferenc

A ki az emberiséget legszentebb kincseitől: tudomány, mûvészet és erkölcsiségtől akarja megfosztani, az vétkesebb az egyház ajtait feltörő gonosztevőnél.

A földi dolgok közt egyedül az igazságnak van meg az a privilégiuma: hogy nem változik, nem vénül, megtartja örök ifjúságát; hasonlít az éghez, mely minden időben egyszínû, ezer év múlva is oly kék lesz, mint ma.

Az igaz édes testvére a költészet alap elvének: a szépnek, sőt a mûvészet és költészetben egygyé olvadnak, mert a valódi szép egyszersmind igaz is.

Mikép, mint egyik tojás a máshoz, ép oly hasonló viszony van az agyvelő és szellemi tevékenység közt, együtt születnek, együtt fejlődnek, és együtt hanyatlanak vissza; ha elzárom az agyhoz vezető vércsatornát, megszûnik az öntudat, gondolat, szóval minden szellemi mûködés, ha megeresztem, mint egy varázsütésre újra előáll, miből józan észszel ugy kell következtetnem, mint az izomnál: hogy t. i. agyvelő és szellemi mûködés elválhatlanul együvé tartoznak, ez utóbbi functiója az elsőnek. A ki tehát az öntudatot, érzést, szóval a szellemi tevékenységet egy külön az agyvelőbe plántált állománynak tulajdonítja, az épen oly joggal és logicával vehet fel az izomban, májban, és vesékben stb. egyegy külön önálló szellemet; épen oly joggal beszélhet egy izomszellem, májszellem, veseszellemről stb.

A növény nagysága, szépsége, alakja azon földtől függ, melyben gyökerezik; valamint az állat azon körülmények szerint lesz nagygyá vagy kicsinynyé, szelíddé vagy vaddá, széppé vagy rúttá, melyek közt fölnevekedett; valamint a bélféreg különböző lesz, a szerint, a mint egyik vagy másik állat belsejébe kerül; épen ugy az ember is - testileg ugy, mint szellemileg - nem egyéb, mint az ily külső körülmények, hatások és történetességek productuma, minek folytán nem válhatik azon szellemileg független, magát szabadon elhatározni tudó lénynyé, milyennek őt minden alap nélkül a philosophusok képzelik.

A téveszmék (...) hasonlítanak a mező burjánához, mely kisarjad, felnő, kikórózik aztán - nem kell annak irtó kéz - önmagában elhervad.

Ne a jutalmazás reménye és büntetés félelme, de a jó szeretete s a rosz megvetése ösztönzéséből cselekedd az erényt és kerüld a gonoszt.

Az ember büszkén mondotta egykoron, mikép a növényvilág azért van teremtve, hogy számára élelmet szolgáltasson; miután azonban a mai vegytan tisztába hozta, hogy mi visszaszolgáljuk a vett javakat a növényeknek, az által, hogy a lélekzet-vétel processusával szénsavat készítünk számukra, nem épen oly büszkén mondhatná-e el a növény is: hogy az ember azért van teremtve, hogy számunkra a lélekzet-vétel által tápszert készítsen?