Ugrás a tartalomra
Mikép, mint egyik tojás a máshoz, ép oly hasonló viszony van az agyvelő és szellemi tevékenység közt, együtt születnek, együtt fejlődnek, és együtt hanyatlanak vissza; ha elzárom az agyhoz vezető vércsatornát, megszûnik az öntudat, gondolat, szóval minden szellemi mûködés, ha megeresztem, mint egy varázsütésre újra előáll, miből józan észszel ugy kell következtetnem, mint az izomnál: hogy t. i. agyvelő és szellemi mûködés elválhatlanul együvé tartoznak, ez utóbbi functiója az elsőnek. A ki tehát az öntudatot, érzést, szóval a szellemi tevékenységet egy külön az agyvelőbe plántált állománynak tulajdonítja, az épen oly joggal és logicával vehet fel az izomban, májban, és vesékben stb. egyegy külön önálló szellemet; épen oly joggal beszélhet egy izomszellem, májszellem, veseszellemről stb.
Kapcsolódó idézetek
-
Naponként alkalmunk van észlelni a gyermekben a szellemi tehetségek fokonkénti fejlődését. Az első mozdulattól az anyaszív alatt a felnőtt korig, szakadatlan sorát vesszük észre a folytonos fejlődésnek érzésben, mozgásban, ítélő erőben, szóval minden szellemi tehetségben. Ezen fejlődést a legszorosabb viszonyban lenni látjuk az agyvelő fejlődésével. (...)
A szellemi tehetség hasonló visszahanyatlását tapasztaljuk naponként a hajlott korúakban. Beáll lassanként nemcsak ez érzékeknek, de mindennemû szellemi funkcióinknak is eltompulása, mely egyre elébb halad, kezet fogva az agyvelő folytonos pusztulásával. (...)
Naponként változásokat látunk előidéztetni egyesek szellemi funkcióban és tulajdonaiban az agyvelő egyes részeinek betegsége vagy bántalmazása által. (...)
Tehát a szellemi tehetségeknek, melyek az agyvelővel megegyezőleg fejlődnek, szenvednek és hanyatlanak vissza: az agyvelővel együtt el is kell enyészniök.
Karl Vogt
-
A lélek, azaz az embernek azon kiváló tehetsége, mely szerint érez és gondol, fogalmakat, itéleteket és képzelmeket alkot, nem valami a testtől különválható, függetlenül is létezhető felsőbb erő; de a körültünk élő természet legnemesebb productuma, tudajdonképen functiója az agyvelőnek, mely előállító szervévél együtt erősödik, együtt hanyatlik és együtt enyészik el.
Mentovich Ferenc
-
Midőn látjuk, hogy egy kis nyomás az agyra eszméletünktől foszt meg, midőn minden huszonnégy órában alkalmunk van tapasztalni, hogy egy egészséges álom karjai közt - mikor is életszerveink mûködése nem is szûnik meg, csak lassú tevékenységre kényszerül, - több óra hosszant merőben elhagy öntudatunk: remélhetjük-e józan észszel, hogy ama nagyobb álomban, melyben a költő szerint "az a kis patak, a mely a szivet hajtja," végképen elapad, hullámaiból a gondolat szerve, az agyvelő idegszálai többé nem táplálkozhatnak - remélhetjük-e, mondom, hogy öntudatunk nem hagy el, hogy lelkünk szellemi mûködését folytatni fogja?!
Mentovich Ferenc
-
Az ujjlenyomatokhoz hasonlóan nincs két egyforma agy. Amit teszünk, gondolunk, mondunk és érzünk, mind befolyásolja legnemesebb szervünk fejlődését, a fejlődés újabb változásokat generál, egészen addig, amíg az akció és reakció láncolata már túl bonyolult ahhoz, hogy felgöngyölítsük vagy visszacsináljuk. Az agyunk tulajdonképpen önmagát építi fel. Nemcsak az adott személy egyedi szükségleteit és funkcióit szolgálja, hanem az illető egyedi tapasztalatai is formálják.
-
Az érzelmi funkciókat nem lehet kiszakítani az egyén pszichés mûködésének egészéből, mivel azok a kül- és belvilággal való kapcsolatnak szerves, szükségszerûen fellépő alkotórészei; a valóság visszatükrözésének - normális esetben - kikerülhetetlen velejárói. Ez pedig azt jelenti, hogy a gondolkodást az érzelmektől nem lehet olymódon, olyan metafizikus élességgel elválasztanunk, mintha azok az egyénnek egymástól független "lelki képességei" lennének: az egyént gondolatai és érzelmei egyaránt összekapcsolják a valósággal.
-
Ha az agy nagyon erős, még annak is nehéz magával rántani a sokkal sebezhetőbb lelket a józanságba. És ha nem megy, akkor jön a test. A test független, az nem mûködik együtt a hazugsággal, a maga ösztönös útját járja, és jelez: izzad, remeg, görcsbe rándul, hánykolódik, rázkódik, nem engedelmeskedik, fojtogat. Végső soron beteg lesz. Amikor már beteg, csak akkor kezdenek rá odafigyelni legtöbben. Mit szedjek ki a testemből, vagy a testemet honnan szedjem ki, hogy túléljem. Hogy újra egyesülhessen elárvult lelkemmel, elnémított szellememmel.
Tisza Kata
-
A lélek nem önálló, a testtől függetlenül is létezhető felsőbb erő: de legnemesebb produktuma a természet háztartásában oly fontos szerepet játszó anyagnak, tulajdonkép functiója a magas szervezetû agyvelőnek.
Mentovich Ferenc
-
Mindegyikünk küzd azzal a problémával, hogy két agyféltekéje mûködését megfelelően összehangolja. Ám amikor ennek következtében egy agyrész funkciói részben kikapcsolódnak, az akár a nagyfokú kreativitás alapja is lehet.
-
Az edzésben tartott izom mérete megnő, és egyre könnyebben képes megismételni a mozgást. (...) Ahogy a mozgások becsiszolódnak a motorikus idegrendszerbe, úgy csiszolódhatnak be mentális funkciók is az agyba. Az észleletek, gondolatok és képzetek megőrzése és reprodukálása az agyunkat felépítő szerves anyag egyik funkciója.
Douwe Draaisma
-
Amikor (...) elviselhetetlen valami, máshogy mûködik az agy. Amikor nincs többé logika, nincs magyarázat, nem lehet többé gondolkodni, sem érezni. Olyan lesz az ember, mint valami zombi.
Lily Ebert